Női művészet

(1880 - 1980)

Ismertető

Női művészek - női művészet - nőművészet?

 

 

 

A címben feltüntetett kategóriák nem fedik le egymást, megkülönböztetendőek. Női alkotók folyamatosan jelen vannak a művészettörténetben, mégis ennek nyomát......A női művészek pályájában meghatározók voltak a családi kapcsolatok, így rendszerint mint a férfi festők lányai, húgai, kedvesei vagy feleségei kerültek a művészetek közelébe. Függetlenedésüknek azonban gátat szabtak a társadalmi konvenciók: nem biztatták őket a saját stílus kialakítására, iszerepük inkább a családi ipar napi szükségleteinek kiszolgálására korlátozódott. A tehetséggel megáldott nőkre nem úgy tekintettek mint művészre, hanem múzsaként. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a 19. században megszülető "női művészet" kifejezést a műfajok hierarchiájában alacsonyabb rendűnek vélt, nők által művelt művészeti tevékenységre (pl. hímzés) alkalmazták. A "nőművészet" önálló témaként csak a legutóbbi évtizedekben tűnt fel mind Nyugat-, mind Kelet-Európában. Ezalatt egy olyan, nők által művelt művészeti tevékenységet értenek, amely a nők önreflexiójával, illetve a női identitás és a nők reprezentációjának kérdéseivel foglalkozik. Nem köthető egyetlen stílushoz vagy műfajhoz sem, hanem azok sokfélesége jellemzi. Nem azonos a “feminista művészettel”, amely történeti kategória, s amelyen többnyire programszerű, a patriarchális társadalom művészeti berendezkedésével szembenálló, a feminizmus ideológiáján alapuló művészet értendő. 

 

 

A magyar művészettörténet-írás is sokáig mostohán bánt a nőművészekkel és szerepükkel, jelentőségükkel. A művészettörténeti összefoglalókban először a  20. századot tárgyaló fejezetekben találkozni képzőművésznőkkel (pl. Lesznai Anna, Korb Erzsébet, Ferenczy Noémi), jellemzően olyanok nevévek, akiknek sikerült beilleszkedni a nemzeti modernista hagyományba. A kánonban elfoglalt pozícióik azonban korántsem szilárdak,egyrészt folyamatosan átrendeződnek, másrészt hol fontosabbak, hol kevésbé tartják azoknak. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelem irányult a „régi” női képzőművészek felé: újra felfedeztek életműveket (pl. Kövesházi Kalmár Elza,Járitz Józsa, Amrita Sher-Gil), művészettörténeti kutatások indultak (pl. Bicskei Éva, Gálig Zoltán, Gellér Katalin, Keserü Katalin,Kopócsy Anna, S. Nagy Katalin, Turai Hedvig), csoportkiállításokat rendeztek (pl. Hölgyválasz; Hölgyek palettával).

 

 

A női művészek általában nem váltott ki akkora ellenállást, mintha egy nő valamilyen más szabad értelmiségi pályára lépett volna, hiszen a képzőművészet bizonyos dilettáns keretek között az egész 19. században szalonképesnek számított a nők körében; a rajzolás, festegetés a jó nevelés része lehetett ugyanúgy, mint a zenetanulás vagy a francia nyelv. Arisztokrata és jobb módú polgárcsaládoknál gyakori volt, hogy rajztanárt fogadtak a lányok mellé. Idővel pedig a rajztanulás részévé vált a legtöbb leányiskola órakínálatának. Voltak bizonyos műfajok, mint például a virágcsendélet, amelyek kimondottan női műfajnak számítottak. Az Országos Magyar Mintarajziskola és Rajztanárképző – későbbi nevén a Képzőművészeti Főiskola – alapításától, azaz 1871-től fogva nőket is felvett hallgatói közé. Ugyanakkor a képzőművésznők szakmai téren a megkülönböztetés számos formájával találkoztak, amely már a felsőfokú képzésben is érvényesült. A Mintarajziskolában a nők a férfiaktól elkülönítve és nem is ugyanazt tanulták; elméleti tárgyakat például az 1890-es évekig nem látogathattak. Jellemző volt, hogy míg a férfiak mind női, mind férfi aktot rajzolhattak, a nőknek sokáig nem volt szabad férfi aktot rajzolni. A szakmai szervezeteket illetően a nők sérelmezték azt, hogy a Magyar Képzőművészek Egyesülete, amely a századelőn a művészek fő szakmai szervezetévé nőtte ki magát, gyakorlatilag elzárkózott a nők felvételétől. Más, kiállításokat rendező egyesületek, pl. a Nemzeti Szalon felvettek ugyan női tagokat, de a nők a zsűribe és a választmányba csak a legritkább esetben kerültek be. 

 

 

A századfordulón Európa-szerte nyíltak női művészeti iskolák és egyesületek. Ez egybeesett az emancipáció térnyerésével, amikor a nőmozgalmak sorra alakultak (Magyarországon a Feminista Nőmozgalom  pl.1904-ben), hogy az emberi jogokat kiterjesszék: választójogot kapjanak, nagyobb részt vállalhassanak a munkában, a közéletben, a kultúrában stb. Magyarországon a Magyar Királyi Női Festőiskolát 1890-ben alapították és 1918-ig működött a Várkert Bazárban. Ebben időszakban művészként megnyilvánuló nők nem törekedtek a férfiétól különböző identitás megfogalmazására, hiszen a társadalmi-jogi-politikai egyenlőség kivívása volt a cél. A Magyar Képzőművésznők Egyesülete (MKE) 1908-ban alakult, első elnöke Soós Elemérné Korányi Anna volt. Az egyesület célja a női művészek erős egyesületbe tömörítése, erkölcsi és anyagi támogatása, valamint népszerűsítése volt. Első kiállításuk 1912-ben a Nemzeti Szalonban volt, melyen 23 külföldi és 62 magyar művésznő vett részt, és jelentős sikerrel járt mind anyagi, mind erkölcsi téren. Ez nem kis részben annak volt köszönhető, hogy a művésznők egy része tekintélyes szerepet vitt az előkelő társaságokban, s ily módon hasznos propagandát tudott kifejteni az egyesület érdekében. Az önálló női bemutatkozások legfőbb eredménye az, hogy a közönség felfigyelt erre az új kiállítástípusra, és ennek nyomán a kritikák is igyekezték a látottakat kapcsolatba hozni az alkotók női mivoltával. 

 

 

A nagybányai, kecskeméti, gödöllői művésztelepeken számos nő dolgozott. Közülük sokan mestereiket követték, így Iványi Grünwald Bélát pesti tanítványait Kecskeméten fogadta (Gráber Margit, Pál Franciska, Járitz Józsa, Dabis Rózsi), mások férjeik után mentek (Lehel Mária, Galimberti Lanow Mária) vagy csupán egy-egy nyarat töltöttek a telepeken. A gödöllői művésztelepen a nők élete sokkal szabadabb volt, mint a korszakban akár Gödöllőn, akár a hasonló társadalmi csoportokban szokásos és elfogadott volt. Ennek magyarázata, hogy a reforméletet hirdették a ruházkodás, étkezés és testedzés területein, valamint elsődleges céljuk a háziipar fellendítése volt, a környező települések bevonása a termelésbe. Ugyanakkor a nemi egyenlőtlenségek itt is érezteték hatásukat: a tervezők főleg férfiak voltak, a kivitelezők pedig nők. Néha természetesen egy-egy női terv is megvalósításra került, azonban a gödöllői művésztelep nem általuk vált híressé. Az itt élő nők szerepe sok esetben a családra, nevelésre, férjeik támogatására korlátozódott (Krieschné Ujvárossy Ilka; Kriesch Laura), míg Undi Mariska az emancipált nő megtestesítője volt, aki számára a tanulás szinte mindennél fontosabb családi érték volt. A női szerepekhez való hozzáállását tekintve ő volt az egyetlen a gödöllői nők között, aki elsősorban művésznek tekintette magát, és annak rendelte alá az élet egyéb területeit. Önálló művészeti megbízásokat is kapott, valamint egyedül járt el társadalmi összejövetelekre. A szabad nő egyik szimbólumaként nemcsak fűző nélküli ruhákban járt, ő maga is tervezett ruhákat és jelmezeket, amelyeket általában saját magán mutatott be az általa tervezett enterőrökben.

 

 

A két világháború között a női művészegyesületek aktívan részt vettek a nőművészetről folyó vitákban (pl. a nő, mint modell; a sajátos női látás; a női életpálya és művészkarrier nehézségei; a női kéz szerepe az iparművészetben). 1931-ben két új női csoportosulás is alakult, hogy ellensúlyt képezzenek az "anyaegyesületükben" uralkodó konzervatizmussal szemben: az Alkotó Művésznők Egyesülete (AME) és az Új Nyolcak. Az AME tömörülése Déry Bélának, a Nemzeti Szalon igazgatójának javaslatára történt. A negyven tag között többek között ilyen nevekkel találkozunk: Pallavicini Györgyné őrgrófné, Hollósné Mattioni Eszter, Paris Ila, Záray Laci, Löte Éva, Kövesházi Kalmár Elza Cziráky grófnő, stb. Riválisaik az Új Nyolcak 1931. október 29-én ugyancsak a Nemzeti Szalonban mutatkoztak be. Több önálló fellépésük nem volt, de később alkotásaik egymás mellett szerepeltek és a kritikák is együtt emlegették őket. Tagjai: Bartoniek AnnaEndresz AliceHranitzky IlonaMuzslai Kampis MargitKiss VilmaLoránt ErzsébetFutásfalvi Márton PiroskaSzuly Angéla. A kockázatot nem a modernségük jelentette, hanem, hogy nőként állítottak ki. Szemléletmódjukban fontos szerepe volt társadalmi gyökereiknek. Ők már a középosztályt képviselték, nem iparos, hanem elsősorban értelmiségi családok tagjai voltak. Többek között Bartoniek Annát, Hranitzky Ilonát, Loránt Erzsébetet, Muzslai Kampis Margitot emelhetjük ki a művelt rétegek képviselői közül. Politikailag nem voltak progresszívek, bár számos szociális témájú képet készítettek. Stílus tekintetében sem bizonyultak homogénnek. Jellemző egyrészt, hogy egyenként egyszerre több stílusban is tudtak dolgozni, másrészt a stílus sokszor a kiválasztott tematikától függött. Futásfalvi, Endresz vagy Hranitzky több stílusban alkottak, hatott rájuk a neoklasszicizmus, a posztnagybányai stílus, de az expresszionizumus is. Kiss Vilma képei között nincs ekkora eltérés: ő inkább egy képen belül szintetizált több, eredetileg össze nem tartozó hatást (Gauguin-új tárgyiasság). Az Új Nyolcak kötődtek a hagyományos műfajokhoz (akt, csendélet, tájkép stb), de azokon belül már jelentős újításokat eszközölhettek. A korabeli kritikák időről időre rácsodálkoztak, hogy "újabban milyen erőteljes a női kiállítók jelenléte", noha Szuly Angéla 1933-ban a naplójában még mindig azt írja: „Mennyi fájdalmas és keserű csalódás ér minket, hogy annyi év alatt e közül a sok tehetséges nő közül egyetlen egy sem kapott külföldi ösztöndíjat, míg a férfiak közül sokszor egészen gyönge alakok mentek ki a külföldi collegiumokba… hány díjat, megrendelést, kitüntetést juttattak egészen közepes alakoknak is!

 

 

A fordulat éve után (1949) a hivatalos művészet (szocialista realizmus) ellenében szerveződő progresszív, avantgárd művészet ellenzékiségének rendelődött alá minden más önérvényesítő hang. Nem csak a nemi identitással vagy a nemek társadalmi szerepével kapcsolatos elméleti diskurzus nem gyűrűzött be hozzánk, de olyan tudatos művészeti mozgalom sem szerveződött, mely ezt a problémát tűzte volna zászlajára. Ennek ellenére számos életműben feltárhatók azok az elemek, melyek szerint a nőművészeket foglalkoztatta saját helyük kijelölése, önmeghatározásuk. Anyaghasználatukban, attitűdjükben, műfajaikban, témáikban párhuzamot lehet vonni a nemzetközi jelenségekkel. A művészi pályájukon a két világháború között elinduló generáció nőtagjai közösséget vállalva az Európai Iskola céljaival, a modern, avantgárd hagyományokat akarták rehabilitálni. A személyességet és saját közvetlen életélményeiket háttérbe szorítva, többnyire az absztrakció jegyében alkottak. Jóllehet mindeddig művészetük interpretálásában nemigen jelent meg az identitás kérdése, életművük későbbi szakaszaiban, önarcképekben (Anna Margit), önmaguk elrejtésében (Vajda Júlia), a formák, anyagok, a természet használatában (Szántó Piroska, Forgács-Hann Erzsébet, Lossonczy Ibolya) határozottan fellelhetőek a női nézőpontok. A náluk fiatalabb Ország Lili már az élettörténete, az emlékezés és zsidó kulturális öröksége köré építette életművét. Schaár Erzsébet témáiban a populáris kultúra felé való nyitás részeként megjelennek hétköznapi női témák (kozmetikusnál, tükör előtt). Keserü Ilona a női testre utaló gömbölyű formái, domborított vásznaihoz, vagy Maurer Dóra rézkarcain látható érzéki hatású, tapintási képzeteket keltő, nemi szervek formáját sejtető növényi vegetációhoz a korban még nem kötötték nyíltan a nőiség kérdését.

 

 

A második világháború után a nők első csoportos fellépése nem a képzőművészetben, hanem a “kísérleti textil” területén történt. A textil emancipációjában többen a nőiséggel hagyományosan megfeleltetett természethez fordultak (Gecser Lujza), természetes anyagokat, energiákat alkalmaztak. Mások a természet romboló erőinek tették ki alkotásaikat (Bajkó Anikó), vagy a textilkészítés eljárásait kiterjesztették a környezetre, a hétköznapi élet tárgyaira, anyagaira (Lovas Ilona). Szenes Zsuzsa a lenézett női kézimunkával egy-egy jellegzetesen férfias, erőszakhoz kötődő tárgyat (gázálarcot, őrbódét) alakított át szimbolikusan. A geometrikus formák meglágyítása, “feminizálása” jellemzi Szilvitzky Margit, Kelecsényi Csilla és Gulyás Kati munkáit. A női identitás és a saját test vállalásának igénye is először a 70-es évek második felében, néhány nőművész énfotózási akciójában fogalmazódott meg (Lovas Ilona, Kele Judit). Drozdik Orsolya korai performance-aiban a nő nézőpontjából látott női testtel foglalkozik, míg aktrajzaiban a férfi alkotó és a női modell viszonyt elemzi, a nő mint alkotó hiányára reflektál. Munkássága New Yorkban bontakozott ki és része a nemzetközi nőművészetnek. Berhidi Mária korai szobrai a kívülről és belülről látott nőképpel, a nőkkel kapcsolatos konnotációk vizuális megjelenítésével foglalkoznak, de a maguk korában nem kaptak nyilvánosságot, minthogy a hazai diskurzusba nem illettek. El Kazovszkij a 80-as évek meghatározó trendjének, az újszenzibilitásnak egyetlen nőtagja “magánmitológiájának” maszkja mögé rejtette összetett nemi identitását. A rendszerváltás után az ellenzéki, avantgárd művészeti stratégia érvényét vesztette, és lehetőség nyílt a korábban viszszaszorított művészeti attitűdök felszínre jutására. A 90-es években megsokszorozódott a képzőművészeti pályán maradó aktív nők száma. Művészeti felfogásukban, anyaghasználatukban, eszközeikben közel állnak a nemzetközi színtér rokon megnyilvánulásaihoz. Többek között Benczúr Emese, Csáky M. C., Deli Ágnes, Eperjesi Ágnes, Imre Mariann, Kámán Gyöngyi, Nagy Kriszta, Németh Hajnal, Németh Ilona tevékenysége révén nálunk is bekerültek a képzőművészetbe a vizuális nyelvi kifejezést gazdagító új technikák, műfajok, s főleg egy olyan új szemlélet és gondolkodásmód, újfajta érzékenység, közelítésmód és közlendők, melyek a művészet egészére megtermékenyítően hatnak, ill. amelyek segítségével a műalkotás addig burkolt, vagy fel nem ismert rétegei bonthatók ki, amelynek megközelítését az egyoldalú avantgárd, ill. modernista örökségből származó formai interpretálás nem tett, nem tenne lehetővé.

 

kapcsolódó műalkotások

Lila kastély (1910)

Gyenes Gitta

17,500,000 HUF

100000 (1989)

Kuchta Klára

4,200,000 HUF

Portré (1930)

Beck Judit

2,100,000 HUF

Alakok (1980-as évek)

Kazovszkij El

700,000 HUF

Aréna (1970-es évek második fele)

Kazovszkij El

2,450,000 HUF

Az elhagyottak (1999)

Oláh Mara Omara

3,150,000 HUF

Szőttes (1970-es évek eleje)

Balázs Irén

700,000 HUF

Szomszédolás (1929)

Szemere Lenke

8,750,000 HUF

P6 (1970)

Maurer Dóra

2,100,000 HUF

Csendélet kék vázával (1931)

Lehel Mária

2,100,000 HUF

Férfi portré (1930)

Gyenes Gitta

1,400,000 HUF

Nyári délután (1937 körül)

Kliené Róna Klára

1,750,000 HUF

Önarckép (1936 körül)

Oelmacher Anna

2,800,000 HUF

Rabbi (1940)

Frank Magda

2,100,000 HUF

Alakok (1944-1945)

Frank Magda

2,800,000 HUF

Testvérek (1920-as évek dereka)

Timkó Nelly

8,050,000 HUF

Fehér kalapos hölgy (1910-es évek dereka)

Undi Mariska

7,000,000 HUF

Téli táj (1965)

Berki Viola

5,250,000 HUF

Kollázs (1960)

Futásfalvi Márton Piroska

1,400,000 HUF

New York (1937 körül)

Gross-Bettelheim Jolán

42,000,000 HUF

Vérvörös csütörtök (1960 körül)

Maurer Dóra

420,000 HUF

Paula (1931-1932)

Bartoniek Anna

5,250,000 HUF

Dombos táj (1931)

Endresz Alice

700,000 HUF

Csendélet az ablak előtt (1948)

Bélaváry Alice

1,400,000 HUF

Indiai táj (1932)

Sass Brunner Erzsébet

10,500,000 HUF

Erdei ház (1922)

Galambos Margit

350,000 HUF

Kávédaráló lány (1928)

Dabis Rózsa

350,000 HUF

Illusztráció (1927)

Benedek Kata

530,000 HUF

Hentesbolt (1935 körül)

Lóránt Erzsébet

7,000,000 HUF

Fiú kiskocsival (1935 körül)

Lóránt Erzsébet

5,250,000 HUF

Gyümölcscsendélet (1938 körül)

Beck Judit

2,100,000 HUF

Madarat etető lányok (1930)

Beck Judit

3,500,000 HUF

Utcarészlet (1930)

Beck Judit

2,100,000 HUF

Szántóföldek (1930s)

Beck Judit

2,100,000 HUF

Hegyi beszéd (1930-as évek eleje)

Barta Mária

5,250,000 HUF

Fogságban (1945)

Frank Magda

2,100,000 HUF

Ülő nő (1947)

Freund Vera

2,800,000 HUF

Önarckép (1928)

Czukor Milly

1,050,000 HUF

Ketten (Sárga csillagosok) (1944)

Frank Magda

2,100,000 HUF

Női portré (1942)

Gömöri Raidl Ida

1,580,000 HUF

Fiatal lány portréja (1930)

Oelmacher Anna

1,050,000 HUF

Vásárban (1930)

Csöre Erzsébet

4,200,000 HUF

Önarckép (1929)

Szirmay Ili

1,050,000 HUF

Totem tánc (1931)

Barta Mária

4,200,000 HUF

A gettóban (1944-1945)

Frank Magda

2,100,000 HUF

A nagy labda (1930 körül)

Barta Mária

1,750,000 HUF

Csillagos zsidó (1944-1945)

Frank Magda

2,100,000 HUF

Völgy házakkal (1929)

Honti Pariss Elza

280,000 HUF

Cigányleány (1931)

Csabai Rott Margit

1,400,000 HUF

Tábori jelenet (1945)

Hegedűs Ella

3,150,000 HUF

Gyümölcsszedő lány (1923)

E. Karinthy Ada

350,000 HUF

Kőszegi részlet (1935)

Petrich Kató

4,900,000 HUF

Falusi szobabelső Rimócon (1935)

Petrich Kató

4,900,000 HUF

Kanapén fekvő akt (1920-as évek vége)

Schossberger Klára

1,050,000 HUF

Tavaszi virágok (1947)

Undi Carla

350,000 HUF

Népviseleti tanulmány (1921)

Undi Mariska

1,050,000 HUF

Napozó nők (1930 körül)

Gyenes Gitta

350,000 HUF

Krisztus a kereszten (1930 körül)

Árkayné Sztehlo Lili

530,000 HUF

Magyar népmesék (1930-as évek)

Kontulyné Fuchs Hajnalka

700,000 HUF

Akt kancsóval (1935)

Gyenes Gitta

1,750,000 HUF

Zöld kalapos nő macskával (1939)

Zemplényi Magda

2,100,000 HUF

Kompozíció (1962)

Freund Vera

280,000 HUF

Vöröses önarckép (1937)

Beck Judit

4,200,000 HUF

Badacsony látképe Boglárról (1932)

Hallósyné Nágel Ida

700,000 HUF

Cím nélkül (1960-as évek)

Trőster Vera

1,400,000 HUF

Cím nélkül (1960-as évek)

Trőster Vera

700,000 HUF

Eső után (1930 körül)

Honti Pariss Elza

1,400,000 HUF

Japán emlék (1918)

Komáromi Kacz Endréné Kis Sarolta

1,050,000 HUF

Arábia (1930)

Bártfay Elly

1,050,000 HUF

Naplemente (Around 1960)

Járitz Józsa

1,050,000 HUF

Karácsony (1939)

Kliené Róna Klára

1,400,000 HUF

A Klie család otthon (1940)

Kliené Róna Klára

1,050,000 HUF

Farsangi korcsolyázás (Around 1932)

Hadzsy Olga

1,050,000 HUF

Akt korsóval (Around 1930)

Hámor Ilona

2,100,000 HUF

New York-i háztető (1937 körül)

Gross-Bettelheim Jolán

35,000,000 HUF

Az Esterházy-kastély parkja Fertődön (Around 1912)

Gyenes Gitta

7,000,000 HUF

Kézzel festett váza (Around 1920)

Fiora Margit

880,000 HUF

Parasztember (1925)

Hanna Mela

700,000 HUF

Család (1940-es évek eleje)

Hegedűs Ella

1,750,000 HUF

Libapásztor fiú (1912)

Lehel Mária

5,600,000 HUF

Színházban (1930-as évek első fele)

Barta Mária

7,000,000 HUF

Bácsi kérem ne bántson! (1944)

Gyenes Gitta

2,100,000 HUF

Csendélet lámpával (Around 1937)

Lesznai Anna

2,800,000 HUF

Francia táj (1924)

Járitz Józsa

4,200,000 HUF

Indiai naplemente (1930 körül)

Sass Brunner Erzsébet

2,100,000 HUF

Szentendrei táncoló kislány (1949)

Gedő Ilka

4,200,000 HUF

Kék függöny, borospalack (1949)

Gedő Ilka

5,250,000 HUF

Léda és a hattyú (around 1916)

Pál Franciska

1,050,000 HUF

Art deco város (Around 1925)

Czinder Sára (Szigethy Kámánné)

280,000 HUF

Zoli köntösben (1997)

Tamás Noémi

420,000 HUF

Férfi portré (1920s)

Szirmay Ili

700,000 HUF

Hölgyportré (1930s)

Szuly Angéla

4,200,000 HUF

Vörös kendős lány portréja (1920s)

Timkó Nelly

880,000 HUF

Őszi táj (1930s)

Hranitzky Ilona

1,750,000 HUF

Folyópart (Around 1930)

Hranitzky Ilona

1,750,000 HUF

Csendélet gyümölcsökkel és virágokkal (1937)

Beck Judit

3,500,000 HUF

Sopron (1937)

Záray Lucy

1,050,000 HUF

Falu (Around 1960)

Járitz Józsa

350,000 HUF

Kacsák (Around 1940)

Járitz Józsa

350,000 HUF

Virágok (around 1940?)

Futásfalvi Márton Piroska

350,000 HUF

Sopron (1938)

Záray Lucy

1,400,000 HUF

Park (1944)

Záray Lucy

1,050,000 HUF

Megzavart fürdőző (1920s)

Futásfalvi Márton Piroska

2,100,000 HUF

Táj szarvassal (1875)

Beszedits Róza

2,100,000 HUF

Önarckép (around 1930)

Csengery Ibolya

1,400,000 HUF

Fejkendős lány (1920s)

Undi Mariska

1,400,000 HUF

Vízió (1934)

Lajosné Göröncsér Greff

700,000 HUF

Női portré (Around 1920)

Gráber Margit

1,400,000 HUF

Fiú korsóval (Around 1915)

Undi Mariska

4,200,000 HUF

Tópart (1930)

Csabai Rott Margit

700,000 HUF

Kokott (Around 1947)

Zemplényi Magda

280,000 HUF

Női portré (Around 1920)

Gyenes Gitta

2,100,000 HUF

kapcsolódó művészek

Gyenes Gitta

(1880 - 1960)

Művész megtekintése

Barta Mária

(1897 - 1969)

Művész megtekintése

Lehel Mária

(1889 - 1973)

Művész megtekintése

Kuchta Klára

(1941)

Művész megtekintése

Beck Judit

(1909 - 1995)

Művész megtekintése

Balázs Irén

(1935 - 2012)

Művész megtekintése

Kazovszkij El

(1948 - 2008)

Művész megtekintése

Oláh Mara Omara

(1945 - 2020)

Művész megtekintése

Szemere Lenke

(1906 - 1993)

Művész megtekintése

Maurer Dóra

(1937)

Művész megtekintése

Kliené Róna Klára

(1901 - 1987)

Művész megtekintése

Hadzsy Olga

(1880 - 1954)

Művész megtekintése

Oelmacher Anna

(1908 - 1991)

Művész megtekintése

Frank Magda

(1914 - 1997)

Művész megtekintése

Galimberti Lanow Mária

(1880 - 1951)

Művész megtekintése

Timkó Nelly

(1905 - 1979)

Művész megtekintése

Undi Mariska

(1877 - 1959)

Művész megtekintése

Berki Viola

(1932 - 2001)

Művész megtekintése

Hanna Mela

(1892 – 1972)

Művész megtekintése

Futásfalvi Márton Piroska

(1899 - 1996)

Művész megtekintése

Bartoniek Anna

(1896 - 1978)

Művész megtekintése

Endresz Alice

(1899 - 1953)

Művész megtekintése

Lóránt Erzsébet

(1898 - 1963)

Művész megtekintése

Bélaváry Alice

(1901 - 1972)

Művész megtekintése

Schossberger Klára

(1893 - 1958)

Művész megtekintése

Gross-Bettelheim Jolán

(1900 - 1972)

Művész megtekintése

Sass Brunner Erzsébet

(1889–1950)

Művész megtekintése

Galambos Margit

()

Művész megtekintése

Gömöri Raidl Ida

(1894 - 1947)

Művész megtekintése

Járitz Józsa

(1893 - 1986)

Művész megtekintése

Szirmay Ili

(1896 - 1945)

Művész megtekintése

Berky Irma

(1900 - 1945 vagy 1946)

Művész megtekintése

Leicht Lilly

(1905 - ?)

Művész megtekintése

Dabis Rózsa

(1900 - 1984)

Művész megtekintése

Csabai Rott Margit

(1893 - 1973)

Művész megtekintése

Hegedűs Ella

(1900k - ?)

Művész megtekintése

E. Karinthy Ada

(1880 - 1955)

Művész megtekintése

Muzslai Kampis Margit

(1898 - 1981)

Művész megtekintése

Petrich Kató

(1908 - 1987)

Művész megtekintése

Honti Pariss Elza

(1887 - ?)

Művész megtekintése

Undi Carla

(1881 - 1956)

Művész megtekintése

Werner Margit

(? - ?)

Művész megtekintése

Kontulyné Fuchs Hajnalka

(1903 - 2000)

Művész megtekintése

Árkayné Sztehlo Lili

(1897 - 1959)

Művész megtekintése

Zemplényi Magda

(1899 - 1965)

Művész megtekintése

Hallósyné Nágel Ida

(1898 - 1941)

Művész megtekintése

Trőster Vera

(1942 - )

Művész megtekintése

Komáromi Kacz Endréné Kis Sarolta

( 1883 - 1954)

Művész megtekintése

Bártfay Elly

(1917 - 1995)

Művész megtekintése

Varga Hanna

(1919 - 2010)

Művész megtekintése

Hámor Ilona

(1904 - ?)

Művész megtekintése

Basch Edit

(1895-1980)

Művész megtekintése

Beszedits Róza

(1857 - 1943)

Művész megtekintése

Lesznai Anna

(1885 - 1966)

Művész megtekintése

Szuly Angéla

(1893 - 1976)

Művész megtekintése

Péter Ágnes

(1949 - )

Művész megtekintése

Gedő Ilka

(1921 - 1985)

Művész megtekintése

Czukor Milly

(? - ?)

Művész megtekintése

Tamás Noémi

(1948 - 2004)

Művész megtekintése

Hranitzky Ilona

( 1889 - 1980)

Művész megtekintése

Gráber Margit

(1895-1993)

Művész megtekintése