Magyar népmesék (1930-as évek)

Fuchs Hajnalka 1924 és 1929 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János volt a mestere. Itt ismerkedett meg Kontuly Bélával, későbbi férjével. Első kiállítása 1925-ben volt az esztergomi Kaszinóban, ahol naturalista rajzait és festményeit  mutatta be. 1927-ben megbízták az esztergomi plébánia-templom Mária kápolnájának ornamentális dekoratív díszítéseinek megtervezésével és megfestésével. 1928-ban a Műcsarnokban kiállította magyaros jellegű selyembatik munkáit és bútorterveit, amiért elnyerte lord Rothermere iparművészeti nagy díját.  A következő két évben férjével együtt római iskolás ösztöndíjasok voltak. Kontulyné Fuchs magyartervű szőnyegeit az 1933. évi milánói világkiállításon bronzéremmel tüntették ki.  

A „római iskola” jellegzetes iparművész-egyéniségei közé tartozott. Jelentős textileket és üvegfestményeket tervezett, munkáiban egyesítette a stilizálást a modernséggel. Invenciózus textil-kompozícióira Gio Ponti art décot és Wiener Werkstettét egyesítő alkalmazott művészete hatott. Később, a harmincas évek második felétől, Kontulyné stílusa részletezőbb, témája gyakran a népmesék világa. A most látható - feltehetően - szőnyegterv is fentről lefelé olvasva egy tipikus népmesét mesél el: kezdve a királylánnyal, akinek kezéért megküzd a három parasztlegény közül a legfiatalabb. Megharcol a gonosz boszorkánnyal, majd a zsarnok földbirtokossal, hogy elnyerje jutalmát,a lányt és a királyságot. Fuchs műve Nagy Sándor magyaros témájú szőnyegeivel rokonok.