Életrajz
Barta Mária tanulmányait az Iparművészeti Iskolán kezdte 1915-ben, Udvardy Géza, Iványi-Grünwald Béla és Rippl-Rónai József tanítványaként. Ezekben a tanulóévekben stílusát az akademizáló későszecesszió jellemezte: mesterei közül Iványi-Grünwald hatott rá leginkább. Főként portrékat, aktokat, virágtanulmányokat, díszlet- és jelmezterveket, valamint a kor szokásaihoz kapcsolódva, népviseleti tanulmányokat készített Bánátban és a Felvidéken.
Az 1920-as évek kezdetén Bécsbe utazott, ahol 1921-ben az Iparművészeti Iskolában tanult tovább és megismerkedett a korszak olyan avantgárd művészeti törekvéseivel, mint a futurizmus és a Franz Czizek-féle bécsi kinetizmus. Bécsben Czizek tanítványa, Erika Giovanna Klien Barta festőtársa lehetett. Barta megfordult Kassák Bécsbe emigrált MA-körében is. A húszas évek végén Párizsba költözött, ahonnan gyakran folytatott tanulmányi utazásokat. Olaszországban sorra járta a múzeumok gyűjteményét, Rómában, Firenzében, Bolognában és Szicíliában készített akvarell portrékat, utcaképeket, de megfordult Svájcban és Törökországban is. Ezekből az utazásokból és nyugati inspirációkból fejlesztette ki Barta azt a különleges formanyelvet, mellyel egyértelműen a huszadik századi progresszív tendenciákhoz kapcsolódott.
Míg Barta húszas évek elejei, külföldön készült munkáiból nagyon kevés maradt fenn, a harmincas években készült alkotásait jól ismerjük. Ezek a művek azok, melyek önfeledettségükben, játékosságukban, mind képi- mind színbeli megoldásukban páratlanok a magyarországi háború előtti években és melyekkel először mutatkozott be a hazai közönség számára. Bár már 1921-ben kiállított a Nemzeti Szalon-ban, 1933-ban a gyűjteményes tárlaton önálló termet kaptak művei. Hazatérésével aktívan részt vett a magyar festészeti életben: rendszeres kiállítója volt a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum a KÚT, Munkácsy Céh és a Balatoni Festők Egyesületének kiállításainak.
Tanulóéveinek későszecessziós, dekoratív, naturalista stílusát Barta Mária a harmincas években redukált, stilizált képi megfogalmazásra cserélte. Képeiben az École de Paris közege, Matisse és a fauve hatása tükröződik, melyet az art deco stílusjegyeivel ötvözött.
A harmincas évek közepével, végével kezdődött posztimpresszionista korszaka, amelynek fő témaköre az enteriőr és a csendélet volt. A negyvenes években látogatta Bernáth Aurél óráit az Alkotmány utcai szabadiskolájában. Képei lágyabbak, atmoszférikusabbak lettek, de továbbra is készített lendületes vonalú, találó rajzokat, nonfiguratív műhelymunkákat, melyeket még a hatvanas években is frissként jellemeztek. 1945-ben és 1946-ban a Régi Műcsarnok csoportos kiállításán szerepelt, 1947-ben Román Györggyel szervezett közös kiállítást. 1959-ben hetedmagával az Ernst Múzeumban állított ki.