Aréna (1970-es évek második fele)

El Kazovszkij 1970-1977 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. A festészeten kívül installációval, performance-szal és díszlettervezéssel foglalkozott. Budapesten élt. Alkotói pályafutása a 70-es évek végén kezdődött. Művészetét mitologikus gondolkodásmód jellemzi. Képei, installációi, performance-ai mítoszok születésének, elhalásának a metaforái. Állandó motívumokból építkező jellegzetes világát görög és archaikus toposzok köré szervezi. Élete és a mitikus univerzum szorosan áthatják és feltételezik egymást. Az egymástól műfajilag eltérő műveit is ugyanaz a világ formálja, variációk saját individuális mitológiájának témájára. Életművében nincsenek elkülönülő korszakok, a téma, a motívumkészlet alig változik. Kompozíciói gondosan kidolgozott és lehatárolt ikonográfiai rendszer szerint épülnek fel. Szimbolikus alapelemekből képregényszerű sorozatokat készít: feszült figyelemmel ülő állat, Vénusz, Párkák, kaszák – hegyek, ciprusok és emlékművek között – a „sivatagi homokozóban” vagy a hasonló jelentéstartalommal bíró purgatóriumban. A 70-es évek végén kezdte el performance-sorozatát a Dzsan-panoptikumot. A színpadi teret, a mozgást, a szöveget és a zenét kapcsolja össze a hagyományos festői és szobrászi szemlélettel. A mozdulatlan vagy aktív eleven testeket építészeti és szobrászati elemekkel veszi körül. A Dzsan-panoptikumok központi témái a megközelíthetetlen szépség megközelítése és az eltárgyiasítás: a személyes és a személytelen, az alany és a tárgy konfliktusa. Művészetét a görög mitológia szemléletmódja határozza meg, ami leginkább a tragikus sorslátásban ölt testet.

Az Aréna című festmény El Kazovszkij korai korszakában, feltehetően főiskolás éveinek végén készülhetett. Már itt megjelenik a nemiség kérdése (felöltöztetett és meztelen alak), a magány tematizálása, a színpad (és szinpadíasság), a kiemelt dobogó egy semleges térben, a színpad és tojás közötti áthallás vagy az expresszivitás - melyek El Kazovszkij egész munkásságát meghatározzák. A színpadszerű beállítás ellenére nem egy jelenetet látni, hanem a mitikussá stilizált alakok közti viszonyrendszert jeleníti meg a művész. A kompozíció erőteljes szerkezete, a határozott kontúrok, az egyértelmű és felfokozott színek intenzív kontrasztjai adják. Az Aréna talán Francis Bacon festményeihez áll legközelebb.