Francia táj (1924)

Járitz első önálló kiállítását 1922-ben rendezték a Nemzeti Szalonban. 1924-től hét évig Párizsban élt, ahol elsősorban tánctanításból tartotta fenn magát. Tanítványai közé tartozott Piet Mondrian is. Itt ismerte meg angol mecénását, aki rendszeres anyagi támogatásban részesítette. Folyamatosan szerepelt a Salon des Indépendants csoportos kiállításain. Járitz a párizsi időszakot művészete második periódusaként fogta fel. 1924-ben önálló kiállítása nyílt a Galerie Viscontiban. 1925-ben szerepelt műveivel a KUT (Képzőművészek Új Társasága) második kiállításán a Nemzeti Szalonban. A KUT számos kiállításán bemutatkozott később is (1930, 1934, 1936, 1940, 1941). 1928-ban a Salon des Vrais Indépendants-ban önálló kiállítása nyílt.


Ekkori festészetére jellemző a vonalak és a színek redukálása és a dekorativitás. Az új képeinek témái: tájak, kertek, állatok — kedves kutyák, szökellő lovak, madarak — és emberek. Alábbi erdőrészletén Járitz a zöld különböző árnyalataiból építkezik, a térmélységet csupán oly módon jelezve, hogy előrébb rakja a melegebb (zöldes-sárga tónusú lombokat), a háttérbe - a levegő perspektíva szabályai szerint - a hidegebb, kékes-zöld színeket. Járitz korabeli képei jellemzően nagyméretűek.