Háború utáni absztrakt
(1948 - 1980)
Aláírás
1911-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet kapott. 1911-1914 között Párizsban az École des Beaux Arts-on és az École des Arts Décoratifs-on Maurice Denis-nél, Lucien Simonnál és Henri Martinnál tanult festeni. 1913-ban bronzérmet kapott a milánói Iparművészeti Triennálén. 1913 nyarán Nagybányán tartózkodott, majd az Iparművészeti Iskolában Körösfői Kriesch Aladár mellett dolgozott. Az év végén visszatért Párizsba, az I. világháború alatt internálták. 1919-ben a fonyódi művésztelepen Rippl-Rónai Józseffel dolgozott. 1920-tól rendszeresen festett Badacsonyban. 1944 és 1947 között Dömsödön élt. Bor Pál művészetelmélettel és kritikával is foglalkozott. Írásai a Nyugatban, a Magyar Írásban jelentek meg. Ez utóbbinak képzőművészeti szerkesztője volt. Alapító, törzs- és vezetőségi tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának.
Bor pályája elején posztimpresszionisztikus képek festett, majd az 1920-as években kubisztikus műveket alkotott. Analizáló látványelemzés jellemezte alkotásait, a posztimpresszionizmus és a kubizmus képépítési módszere között kereste az egyensúlyt. Szintézisre törekedett, ezért is foglalkozott a képzőművészet minden műfajával. Iparművészeti alkotásai és plasztikái az art déco szellemét tükrözik. Díszlettervezéssel is foglalkozott. Murális terveket készített, és kikísérletezte az üvegbeton technikát.
Bor absztrakt alkotása abban az időszakban készült, melyben a művész a színes üvegkép technikájával kísérletezgetett. A Körök Robert és Szonja Delaunay orfista képeivel állítható párhuzamba. Az orfizmus a szín és a fény elsődlegességét hirdető művészeti irányzat volt, amely a tiszta absztrakcióra és az élénk színekre összpontosított, mint R. Delaunay „Korongok” és a „Kozmikus körformák” című alkotásain. Delaunay azt gondolta, hogy ha egy egyszerű szín valóban meghatározza saját komplementer színét, akkor azt nem a fény megtörésével, hanem a prizma minden színének együttes életre keltésével éri el.