Életrajz
Kováts Albert festőművész az ötvenes években, szabaiskolákban tanult. Szabadiskolai festőtanulmányai során az 1956-os forradalmat követően két évet töltött börtönben. Kezdetben segédmunkásként dolgozott. 1961-től kiállító művész. Korai művei csöndes, statikus, ikonhatású képek, velük – szellemi tüntetésként – Vajda Lajos emléke előtt tisztelgett.
A 60-as évek végén festett mágikus tájai fölött Vajda és Paul Klee szelleme lebeg, 1967-es „Übü apóján” először pendült meg későbbi nagy témája: Übü király. De Jarry diáktréfa-groteszkjének címszereplője ~ értelmezésében a Kádár-korszak sötét áthallásokkal terhes, ikonpózba merevedő, dísztribünön magasodó Diktátor-bábuja lett.
1980-1985 között kollázsokat készített: legtöbbször fekete alapon finom, kiegyensúlyozott fehér vonalrajzra fűzte fel a kollázselemeket. Ezek misztikus palotabelsőket, halott városok faltöredékeit szuggerálják, szaggatott formáik vizuális sikolyként hatnak a fegyelmezett vonalsíkokon. Tiszta, hűvös, zenei hatású „precíz szürrealizmusa” (Forgács Éva) groteszk elemekkel gazdagodik Übü-mitológiájának kollázslapjain. Plasztikus, lebegő fekete-szürke anyagdarabokból komponálja a baljós “Fekete Übüt”, vibráló könyvlap-csíkokból a pohos, arcnélküli, hegyforma Übüt, s talányos Önarckép-Übüjét a koponya üres szemgödre – ami talán mai diktátorkellék: fekete szemüveg – teszi még ijesztőbbé.
1985 után visszatért a rajzhoz és a festéshez. A 80-as évek végén, a 90-es években gyakran dolgozott csőtollal, vegyes technikával, farostlemezre. Kedvelt kompozíciós eleme a míves-rajzos, nagy befoglaló forma, amelynek kontúrján belül fantasztikus utazás kezdődik egy aprólékosan kidolgozott, valószínűtlen tájon. Szeszélyesen indázó vonalakkal, pontok, pöttyök, szálas vonalkák sokaságával ír rájuk olyasmit, ami lehetne repülőgépről nézett szántóföld-sakktábla, régészeti ásatás vagy mikroorganizimusok nyüzsgése egy vízcseppben. „Összeolvasva” mindez tollas kalapú profillá változhat: XX. századvégi Arcimboldo-fejjé vagy egy új, titokzatos létezővé. Kováts a vajdai, kafkai szürrealizmus szellemi kisugárzásából indulva elérkezett egyfajta intellektuális, tűnődő, elegáns abszurdhoz, egy finoman szerkesztett, organikus szürrealizmushoz. Vibráló, élő képfelületein régi korok mívessége keveredik a Holdra szállás izgalmával. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket.