Életrajz
Bor Pál 1911-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a budapesti műegyetemen. 1911–1914 között Párizsban tanult festészetet, ahol Henry Martin és Maurice Denis voltak a mesterei. 1913-ban Nagybányán Réti Istvánnál, majd Budapesten Körösfői-Kriesch Aladárnál tanult. 1914–1919 között polgári internált volt Bretagne-ban: fogsága idején sokat rajzolt, festett és faragott. Hazatérte után, 1919-ben Rippl-Rónai József fonyódi művésztelepén dolgozott. 1920–1944 között Badacsonyban festett. 1921-től már rendszeresen kiállított.
Művészetelmélettel és kritikával is foglalkozott. Írásai a Nyugatban, a Magyar Írásban jelentek meg: ez utóbbinak képzőművészeti szerkesztőjeként is működött 1921–1927 között. 1924–1925 között Párizsban élt. A Képzőművészek Új Társasága alapító, törzs- és vezetőségi tagja volt 1926–1949 között és rendszeresen kiállított a társasággal. 1925–1926 között Olaszországban tartózkodott. Az 1930-as években szőnyegeket tervezett és társalapítója volt a Műhely Szövetségnek. 1945-ben a Klotild-palotában levő műterme leégett, vele együtt pedig műveinek nagy része is megsemmisült. Az ötvenes évek végén újra utazgatott: Franciaországban, Olaszországban, Angliában és Dalmáciában járt. A hatvanas évek elején az új, színes üvegkép technika foglalkoztatta. 1986-ban a régi Műcsarnokban volt emlékkiállítása.
Stílusa a posztimpresszionizmushoz kapcsolható, a húszas években kubista műveket is alkotott. Látványaiban e két stílus egyensúlyát kereste és számos képzőművészeti műfajban kipróbálta magát. Iparművészeti alkotásai, plasztikái az art deco szellemiségében születtek és foglalkozott díszlettervezéssel, murális munkákkal is.