Manipulátor (1972)

Kováts Albert 1954-től járt szabadiskolába, azonban 1956-ban letartóztatták, és két évet börtönben ült. 1961-től kiállító művész, korai munkái ikonszerű, mágikus képek, amelyekkel Vajda Lajos emlékének tisztelgett, valamint hangsúlyozták kötödését a magyar szürrealista hagyományokhoz. 1967-ben volt első önálló kiállítása a Fényes Adolf Teremben. Itt mutatta be első "ős-Übü"-jét, amelyre Paul Klee Senecio-ja hatott. Alfred Jarry Übü királya későbbi művészetének központi témája, amelynek groteszk címszereplője számára a Kádár-korszak áthallásokkal terhes Diktátor-bábuja lett. "Kafkai dimenziójú szorongás és a dadaizmus vigyora találkoznak Kováts Übü-képein" - írta Forgács Éva. A hetvenes években a Rakéta Regényújság illusztrátora, valamint megjelenik A rajz c. kiskönyve. Már ekkor kísérletezett a kollázzsal, de az igazi lökést egy Párizsban látott Max Ernst kiállítás adta. 1980-1985 között főként kollázsokat készített, amelyeken legtöbbször fekete alapon fehér vonalrajzra fűzte a kollázselemeket, és különösen figyelt az illesztésekre, hogy olyan hatást keltsenek, mint a metszetek.1985 után Kováts visszatért a rajzhoz és a festészethez. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket.

Kováts életművének visszatérő képelemei a labirintusok, hálózatok, a mívesen megrajzolt, nagy befoglaló formák, amelynek kontúrjain belül tekergőző vonalak, pontok, pöttyök sokasága van. "Mindkét forma a titokkal, a feltárhatatlannal kapcsolódik össze, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy a hálózat inkább elfed, míg a labirintus elrejt" - írja Szeifert Judit. Az apró részletek távolról olykor egy régészeti ásatás vagy egy templom-, palotaalaprajz képzetét keltik, máskor mintha emberi fejjé állnának össze. A bonyolult, ágbogas, átláthatatlan, titokzatos és nyomasztó hálózatok és labirintusok, az élet sorsfordulatait szimbolizálják. Kováts műveivel egyféle organikus szürrealizmust képvisel. A Manipulátor (1972) rendhagyó ebből a szempontból, mivel itt egy épített, konstrukív szerkezet megsokszorozódott vagy meghosszabbított végtagjai merednek félelmetesen az égbe. Viszonylag könnyű benne felismerni az embert, aki "mozgatja a szálakat".