Falfestők (1964)

Kováts Albert 1954-től járt szabadiskolába, azonban 1956-ban letartóztatták, és két évet börtönben ült. 1961-től kiállító művész, korai munkái ikonszerű, mágikus képek, amelyekkel Vajda Lajos emlékének tisztelgett, valamint hangsúlyozták kötödését a magyar szürrealista hagyományokhoz. 1967-ben volt első önálló kiállítása a Fényes Adolf Teremben. Itt mutatta be első "ős-Übü"-jét, amelyre Paul Klee Senecio-ja hatott. Alfred Jarry Übü királya későbbi művészetének központi témája, amelynek groteszk címszereplője számára a Kádár-korszak áthallásokkal terhes Diktátor-bábuja lett. "Kafkai dimenziójú szorongás és a dadaizmus vigyora találkoznak Kováts Übü-képein" - írta Forgács Éva. A hetvenes években a Rakéta Regényújság illusztrátora, valamint megjelenik A rajz c. kiskönyve. Már ekkor kísérletezett a kollázzsal, de az igazi lökést egy Párizsban látott Max Ernst kiállítás adta. 1980-1985 között főként kollázsokat készített, amelyeken legtöbbször fekete alapon fehér vonalrajzra fűzte a kollázselemeket, és különösen figyelt az illesztésekre, hogy olyan hatást keltsenek, mint a metszetek.1985 után Kováts visszatért a rajzhoz és a festészethez. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket.

Kováts e korai nagyméretű festménye látszólag a korszak egyik kedvelt témáját, a munkaábrázolásokat dolgozza fel, amennyiben három festő-mázolót mutat be tevékenységük közben. Azonban már itt némi ellentmondásba kerülünk, hiszen ezek a férfiak nem dolgoznak: ugyan a guggoló férfi talán a festéket keveri, de a mellette álló csak rezignáltan cigarettát szív, míg a harmadik lehajtott fejjel a fal felé fordul. Utóbbi abban is különbözik társaitól, hogy fején fekete keménykalapot visel. Kováts az ikonszerű képeihez hasonlóan puritán kezeli a formákat és színeket, csupán a legfontosabbakra hagyatkozik. Az ikonok arany hátteret vöröses narancssárgára cseréli, amely a fehér színt (ld. újságpapír) és a figurák bőrszínét bekékíti. Más furcsaságok is vannak: egyetlen ecset fekszik a padlón, amely azonban nem alkalmas falfestéshez; a szoba pepitaköve nem perspektivikusan van ábrázolva, így a tér teljesen síkszerűvé válik; csak egyetlen férfialaknak látható az arca. A képen látható történés és figurák lehetnek Kovátsnak a festészethez fűződő kapcsolatának szimbolikus megjelenítése. Hiszen nem a hagyományos művészképzési utat járta be (ld. a mázoló tematika), a falat mindig újra és újra le- vagy át kell festeni (ld. háttér mint vászon), a keménykalapos férfi pedig utalhat a pénzre vagy a politikára, amelyek a művészetet sem kerülik el.