Csendélet (Around 1960)

Pekáry művészetére a gyermekkor élményei hatottak legerősebben, a Felvidéken, Gömörben eltöltött évek. Serke és környéke kiindulópontja festészetének. Műveinek nagy hányadán a magyar népművészet ornamentális ritmusa, felfokozott színereje és burjánzó rajzi gazdagsága tér vissza. A játékos fantázia ugyancsak fontos része Pekáry művészetének, amely még az olyan kötöttebb műfajnál, mint a csendélet is megmutatkozik. A rózsaszínek, vörösek, zöldek, a vattafinomságú fehérek és az áttetsző kékek egy hatalmas vegetáció megjelenítése, ahol minden egyenlő értékű. A panteisztikus lelki béke hatja át Pekáry egész festészetét, s erős és nyugtalanító a kifejezés kényszere. Pekáry itt sem törekszik a látvány közvetlen visszaadására, a csendéletein sokszor visszatérő virágok csupán fantáziájának termékei. Erre utal: a szigorú képépítkezés, a virágok egynézetűsége, a színkomponálás, amely vezeti a szemet, vagy az egész kompozíció időtlenséget sugaló rendje.