Női művészet
(1880 - 1980)
Aláírás
jelezve a hátoldalon
Eredet
Saphier collection
Pál Franciska festőművész, 1908 és 1910 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, ahol mestere Tardos Krenner Viktor volt. Ezután Párizsban Lucien Simon akadémiáját, a Grand Chaumiéret-t látogatta. "De mert sohasem tudtam iskolában festeni, elmentem Augustin Carrera-hoz, a neves párisi festőművészhez, aki elfogadott rendkívüli növendékének. De nem pénz ellenében, hanem csupán tehetségem kedvéért" - írta 1912-ben Pál a Pesti Naplóban. Már 1911-ben levelet ír Iványinak, majd barátnőjéhez, Járitz Józsához hasonlóan, valószínűleg ő is 1914 és 1917 között dolgozott Kecskeméten Iványi Grünwald irányítása mellett, miközben annak pesti magániskolájába is járt. 1927-ben műterem kiállításon mutatkozott be Budapesten. Tagja volt a Magyar Képzőművésznők Egyesületének.
Az említett Pesti Napló cikkben Pál Franciska még hozzáfűzte, hogy leginkább a figurális művészet és a reneszánsz vonzza. A Léda és a hattyú ennek az érdeklődésnek a példája. A reneszánsz erőszeretettel dolgozta fel az ókori mitológiai történeteket, márcsak azért is, mert ez volt az egyetlen módja, hogy női aktokat festhessenek. Léda a görög mitológiában Spárta legendás királynéja, Thesztiosz király leánya, Tündareósz király felesége volt. Zeusz szeme a halandók közül megakadt Léda szépségén, és egy nap hattyú alakjában elcsábította a királynét. Léda megijedt férje haragjától, és hogy saját lelkiismeretét rendbehozza aznap éjjel együtt hált Tündareosszal is. Hamarosan négy gyermek született. Léda két hattyútojást szült, amiből gyermekei kikeltek. Közülük kettő Zeusztól, kettő pedig Tündareósztól származtak. Így Helené (Szép Heléna) és Polüdeukész halhatatlanok voltak, míg Klütaimnésztra és Kasztór halandók. Pál a metamorfózis pillanatát jelzi a két összeolvadó pucér test hattyút formáló alakjával. A kép követi mestere, Iványi Grünwald dekoratív stílusát és vissza-visszatérő témáját a tájban elhelyezett női akt, vagy akt-variációkkal.