Kompozíció (1973)

Joláthy Attila 1944-1946 között amerikai hadifogságban volt Ludwigshafenben. 1948-1950 között a Standard gyárban címfestő, majd műszaki rajzoló. 1949-1950 között a Standard gyár képzőművészeti körének növendéke. 1951-1952 között Márffy Ödön tanítványa a Budai Képzőművészeti Körben, 1952-1955 között ugyanitt Márffy tanársegédje. 1956-1973 között Franciaországban élt. 1958-1960 között a Grand Chaumiére magánakadémia növendéke Párizsban. 1962-ben részt vett az Art 62 művészcsoport (Evry) megalapításában. 1981-től az Országos Közművelődési Központ (korábban Népművelési Intézet) szaktanácsadója, a Tokaji Nyári Művésztelep szitaműhelyének vezetője volt.

Figuratív festőként kezdte, Márffy nyomán sajátította el színlátását, összegző szemléletét. A 60-as évek elején Párizsban hosszan foglalkoztatta az egyiptomi művészet, amelynek hatására született egyiptomi sorozata, ahol dekoratív színeket, vastagon felhordott festékrétegeket használt. A 60-as évek közepétől fordult figyelme a geometria felé. Műszaki rajzolóként is dolgozott, és a gépek, szerkezetek világa festészetében is meghatározóvá vált. Joláthy Geomart elnevezéssel illeti egyénileg kialakított stílusát, amelyekre jellemző, hogy nemcsak síkban, de objektként a térbe is kilépnek. Alkotó munkájának jellegéről ő maga így beszélt: „... Munkáim a logikán alapulnak, az emberi elme kivetődéseinek képi megnyilvánulásai. A jelen termelő és konstruktív szellemű ember jövőbe látó megvalósítható gondolatait, létrehozott álmait vagy környezetét festem meg képeimen egy új konstruktív rendszerben. A formák ritmusa, ezeknél a vonal és tömeg kötődései, a színek ritmikus változásai nagy fontosságúak, mivel ezek a művek a látott és az érzékelt világ sűrített képformálássai.”  

A Kompozíció (1973) készítésének idejére Joláthy áttért az akril technikára, így a képe felülete matt lett és nem volt szüksége annyi anyag felrakására. A hard edge precizítását ötvözi vidám, intenzív, hullámzó csíkjain. Munkamódszere: először pauszpapíron gondosan megszerkesztett rajzot csinált, aztán színváltozatot, ugyancsak kicsiben. Színskálájának állomásait, a színeket jelzetekkel látta el - akárcsak a gobelin-szövők a kartonjukat. Egyszerre feszültséget és harmóniát keltő, ahogy a meleg színű mozgalmas hullámformát ütközteti a határozottan feszülő jégkék háttérrel. Mérnöki precízsége révén lineáris perspektívái térérzetet teremtenek. Az évtized végén ívelt formavilágát Joláthy szögletes alakzatokra váltotta. A kétdimenziós síkból a térhatású képszerkesztés felé fordult.