Életrajz
Somos Miklós 1951-től 1967-ig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendékeként. 1957-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagjává vált. 1960–1963 között Derkovits ösztöndíjat kapott. Rendszeresen dolgozott Zsennyén 1959–1979 között, miközben 1963-ban kerámiákat készített Hódmezővásárhelyen. 1965-ben az osieki, 1972-ben a prilepi nemzetközi művésztelepen vett részt. 1997-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották.
Stílusát, melyet kötött kompozíciók, szuggesztív hatású, reliefszerű erős plaszticitás, absztrahált formák és érzékeny színvilág jellemez, Perneczky Géza művészettörténész lírai realizmusnak nevezte. Kezdeti alkotói korszakában, az ötvenes, hatvanas években az expresszionizmus hatott rá, a Képzőművészeti Főiskolán ért vizuális élmények, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly majd pedig Derkovits Gyula művészete határozta meg. 1955-ben kiállított Bótos Sándorral és Újváry Lajossal. A hatvanas évekbeli művészetét plasztikus korszaknak nevezik: ekkor absztrakt képeket és és absztrahált hétköznapi jeleneteket festett. A hetvenes évektől transzcendentálisabb irányt vett festészete, kubisztikus, szürrealisztikus tereket és csendéleteket készített. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria mellett számos hazai múzeum őrzi, retrospektív életmű kiállítását 2017-ben a Pesti Vigadóban rendezték meg.
