Magányosan a Hold alatt (1960-as évek eleje)

Somos Miklós 1951-1957 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol mestere Fónyi Géza volt. Az ötvenes évek közepétől vett részt országos kiállításokon. A konstruktív festészettel rokon egyéni stílusa, melyet Perneczky Géza lírai realizmusnak nevezett, a 60-as évek elejére alakult ki. Szuggesztív erejű festményeire reliefszerű, erős plaszticitás, kötött szerkesztés, zárt leegyszerűsített formák, redukált színhasználat a jellemző. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál és portréinál túllép a valóság egyedi jegyein. Festészete leginkább Barcsay Jenő, Domanovszky Endre és Kondor Béla korabeli képeivel vonhatók párhuzamba. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. A hetvenes évek elején festészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a nyolcvanas évekre művei még oldottabbá váltak.

A Magányosan a Hold alatt a szentendrei művészet, különösen Barcsay és Vajda hatásáról tanúskodik. Előbbitől Somos a konstruktív formaalakítást (félbevágott geomertikus formák) és -szerkesztésmódot leste el, valamint színhasználatát (mély, sötét színek, a föld színei). Míg Vajdának a szimbólumtárára utal a figura, a hold, a szentendrei házak, az "ikonszerűség".