Gyógyszerészek (1964)

Somos Miklós 1951-1957 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol mestere Fónyi Géza volt. Az ötvenes évek közepétől vett részt országos kiállításokon. A konstruktív festészettel rokon egyéni stílusa, melyet Perneczky Géza lírai realizmusnak nevezett, a 60-as évek elejére alakult ki. Szuggesztív erejű festményeire reliefszerű, erős plaszticitás, kötött szerkesztés, zárt leegyszerűsített formák, redukált színhasználat a jellemző. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál és portréinál túllép a valóság egyedi jegyein. Festészete leginkább Barcsay Jenő, Domanovszky Endre és Kondor Béla korabeli képeivel vonhatók párhuzamba. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. A hetvenes évek elején festészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a nyolcvanas évekre művei még oldottabbá váltak.

A hatvanas évek első felében Somos gyakran örökítette meg a munka és dolgozó ember különféle típusait a kétkezü munkástól kezdve a fehér gallérosokon át a művészekig. Somos itt az értelmiségi, kutatói munkát betöltő nők világába enged betekintést. Eredeti címén Laboránsnők (Gyógyszerészek) című olajképről Losonczi Miklós a követketőket írta: "Sötét és világos foltok esztétikus párbeszédét vonultatja fel a geometrikus formákban. Keresi tárgyak és modellek kapcsolatát. Tárgyiasítja a »Laboránsnők«-et, lelkesíti a tárgyakat, töppedt tégelyek, steril üvegcsék s a merengve munkálkodó fehér köpenyes nők egységet alkotnak".