Háború utáni figurális művészet
(1949-1989)
Aláírás
Jelzés nélkül
Somogyi Győző 1977-ig különböző munkakörökben dolgozott, úgymint segédlelkész vidéken és Pesten, tsz-bedolgozó, lovász, postai rakodó, betanított munkás. 1972-ben tanulta meg a szitanyomtatást egy idős nyomdásztól. Ekkor kezdett el grafikákat készíteni. 1973-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1974-től a Művészeti Alapnak és a Képzőművészek Szövetségének. 1977-ben elnyerte a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját. A grafika mellett a nyolcvanas évek elején festeni kezdett. Egy interjújában elmondja, hogy elsősorban azért, mert megcsömörlött attól, hogy folyton borúsan lássa a világot, a festészettel inkább megszépíteni akarta azt.
A Munkás című portré leleményesen keresztezi a korszak népszerű témáját a pop art-os élénk, neon színekkel, így azt a hatást keltve, mintha egy fotó negatívja lenne. A kontúrok élesen szétválasztják az egyes, egymással többnyire erősen kontrasztáló, élénk színfelületeket - ebből ered Somogyi festményeinek kifestőkönyv-jellege.