In Memoriam G. J. (1981)

Kováts Albert 1954-től járt szabadiskolába, azonban 1956-ban letartóztatták, és két évet börtönben ült. 1961-től kiállító művész, korai munkái ikonszerű, mágikus képek, amelyekkel Vajda Lajos emlékének tisztelgett, valamint hangsúlyozták kötödését a magyar szürrealista hagyományokhoz. 1967-ben volt első önálló kiállítása a Fényes Adolf Teremben. Itt mutatta be első "ős-Übü"-jét, amelyre Paul Klee Senecio-ja hatott. Alfred Jarry Übü királya későbbi művészetének központi témája, amelynek groteszk címszereplője számára a Kádár-korszak áthallásokkal terhes Diktátor-bábuja lett. "Kafkai dimenziójú szorongás és a dadaizmus vigyora találkoznak Kováts Übü-képein" - írta Forgács Éva. A hetvenes években a Rakéta Regényújság illusztrátora, valamint megjelenik A rajz c. kiskönyve. Már ekkor kísérletezett a kollázzsal, de az igazi lökést egy Párizsban látott Max Ernst kiállítás adta. 1980-1985 között főként kollázsokat készített, amelyeken legtöbbször fekete alapon fehér vonalrajzra fűzte a kollázselemeket, és különösen figyelt az illesztésekre, hogy olyan hatást keltsenek, mint a metszetek.1985 után Kováts visszatért a rajzhoz és a festészethez. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket.

Kováts Albertet 1956-ban kétéves börtönbüntetésre ítélték. A börtönben cellatársa, Gáli József író volt, akit szintén a forradalomban börtönöztek be, szerkesztői  majd a Péterfy Sándor utcai kórházban működő ellenállócsoport tagjakénti tevékenységéért. Gálit eleinte halálra ítélték, de megúszta az ítéletet, 1981-es halálakor készítette emlékére Kováts az In Memoriam G. J. című grafikát.