Éj (1965)

Hortobágyi Endre (1941 - 1998)

Információk

Méret

120 x 85 cm.

Technika

Olaj, vászon.

Ár

80,000 USD

Aláírás

Jelezve hátoldalon: Hortobágyi Éj

Kiállítva

Hortobágyi Endre kiállítása.

1985. szeptember 3 - 29.

Óbudai Galéria

Budapest

Hortobágyi Endre gyűjteményes kiállítása

1996. augusztus 10. - szeptember 1.

Ernst Múzeum

Budapest

Leírás

1957-1961 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult, ahol Göllner Miklós, Benedek Jenő és Basilides Sándor tanították. Érettségi után többször felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de jelentkezéseit politikai okokból többször visszautasították. 1962-ben csatlakozott a Molnár Sándor vezette Zuglói körhöz. Ez a különös „szellemi önképzőkör" meghatározó szerepet játszott a magyarországi újavantgárd nonfiguratív szárnyának kialakulásánál. A csoport összejövetelein Molnár László, Bak Imre, Nádler István és főként Deim Pál vett részt, melyek később mind elismert művészek lettek. 

 

Hortobágyi 1963-ban az elsők között rendezett önálló műteremkiállítást Petrigalla Pál lakásán. Ezt követően a Zuglói Kör tagjaival szerepelt az ÚT ’66 és az Ady Endre Művelődési Központban megrendezett tárlaton. Mind a két kiállítást később betiltották. A Zuglói Kör 1968-as felbomlása után más művészeti csoportosuláshoz nem csatlakozott. 1973-ban Hortobágyi többedmagával részt vett a Balatonboglári Kápolnatárlaton, azonban ezt követően több mint tíz évig visszavonultan élt Hűvösvölgyben, kiállítása nem volt. 1975-1983 között a Budapesti Közért Vállalatnál helyezkedett el grafikusként és kirakatrendezőként: saját sablon alapján ártáblákat készített. 1978-ban Párizsba utazott, 1985 és 1990 között a Hotel Buda Pentában éjszakai mosogatóként kereste meg a vászonra valót.

 

1985-ben a fiatal művészettörténész, Andrási Gábor szervezett számára önálló kiállítást az Óbuda Galériában. Hosszú évek után ez volt az első nyilvános szereplése. 1990-ben a Fészek Klub Herman Termében megrendezett Invenciók című kiállítást követően megismerkedett Vörösváry Ákos műgyűjtővel, aki pártfogásába vette. Vásárlásai révén főállású festőként tudott tevékenykedni 90-es években, és felkészülhetett az Ernst-Múzeumban 1996-ban megrendezett önálló életmű-kiállítására. Utolsó kiállítását a Szinyei Szalonban rendezte Sinkovits Péter 1998-ban. Ugyanebben az évben hunyt el hűvösvölgyi otthonában.

 

Hortobágyi művészetében kétféle festői látásmód egyesül: egyfelől a francia lírai absztakció (vagy "motívumrejtő absztrakció"), amelyben a látvány absztrakciója és az egymásba ható formák egysége beterítik fénynyalábokkal a képsík teljes felületét. Ez feltétlen a Zuglói Kör öröksége, amely aztán kihatott egész életművére. A művek másik csoportja a kalligráfia, gesztusfestészet és az informel határvidékén helyezhető el. Hortobágyi festészetének már az ötvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig meghatározó eleme a mindössze néhány felszabadult gesztust papírra rögzítő kalligráfia. Teljesen ösztönösen bukkan rá; a távol-keleti példák éppúgy ismeretlenek voltak számára ekkor, mint a modern nyugati művészet rokon törekvései. Ezek elsősorban diófapác- és tusrajzok voltak, s míg az előbbiek elsősorban a sötét és világos foltok spontán viszonyaira és a pác bársonyosbarna tónusaira épülnek, addig az utóbbiak ideges-szikárabb vonalrajzukkal inkább jelszerűen hatnak.

 

Ezeket az ecsetrajzokat "örökítette meg" az 1965-ös nagyméretű olajfestményeken. Az indulatok gyakran elemi erővel, minden aggályt és programot elsöpörve, közvetlenül kerülnek vászonra; a zsíros, vastag festékpászmák zilált, eróziós felületet alkotnak, ahogy az Éj című festményen is látható. A negatív és pozitív formák dialógusa adja meg a kép dinamikáját. A színmezők pontosan körülhatároltak, az ecsetvonások követik a formákat. A vibráló sárgákat, a melegérzetet keltő sötétlilákat és szinte már neonosnak ható árnyalatokat is felvonultató mű igen erős atmoszférát teremt. A természeti látványt elemeire bontó alkotás absztrakt mű, ugyanakkor erősen épít a néző asszociációs képességeire. Mégis rend van a képen, az ecsetnyomok ritmusa, a mozdulatok fő iránya és mindenekelőtt a színek ösztönös komponáltsága következtében. Beke László szerint a Nyár, a Levezetés, az Éj és a Zugliget Hortobágyi legfontosabb, legegyénibb művei. 

 

 

Kapcsolódó Témák

Háború utáni absztrakt

(1948 - 1980)

Hasonló művészek

Konecsni György

(1908 - 1970)

Kováts Albert

(1936 - )

Barta Mária

(1897 - 1969)

Freund Vera

(1924 - 2012)

Somos Miklós

(1933 - 2003)

Joláthy Attila

(1929 - 1998)

Major Kamill

(1948)

Orvos András

(1939)

Marosán Gyula

(1915 - 2003)

Maurer Dóra

(1937)