Bogárkirály (1977)

Gyöngyöstől nem messze Kecskés Béla, négy elemit végzett parasztember, 1973-ban neki állt saját kezével felépíteni idénylakását, egy mezőőrlakot. A favázas, nádfedelű építmény azzal keltett feltűnést, hogy építője és tulajdonosa ezernyi színes aprósággal díszítette és népesítette be kunyhóját. Kecskés lényegében ipari hulladékdarabokból szerelte, állította össze az építményt, az együttest, következtethetően azokból az értéktelen kacatokból, autóból kihajított, árokparton fölszedett, innen-onnan elkért, érdeklődő látogatóktól otthagyott, kidobásra ítélt tárgyakból, amelyekkel utóbb a favázas alkotmányt szabadabb hónapjaiban továbbfejlesztette és meglepő vizuális érzékenységgel díszítgette. 

A mezőőrlakról Haris László és Szemadám György, közös munkával, dokumentatív jellegű fotósorozatot készített, amelyet 1977 februárjában ki is állítottak. („Elem, szerkezet, környezet", 1977 február, Budapesti Lakásépítő Vállalat). Szemadámot a kunyhó megihlette, és az élményt feldolgozta egy saját sorozatban. A fenti festmény fő motívuma és a mezőőrkunyhó szerkezeti vázlata főbb arányaiban megegyezik, több közös csomópontjuk van. Szemadám egy bogárrá alakítja, amelynek színkezelése, a népművészeti formaépítés, az ambivalens metamorfózis és komponálási mód az Európai Iskola és főként Korniss Dezső 2. szentendrei korszakában született műveinek (pl. Tücsöklakodalom) hatását mutatják.