Háború utáni figurális művészet
(1949-1989)
Aláírás
Jelezve hátoldalon
Földi Péter az egri Tanárképző Főiskolán 1972-ben matematikarajz szakon szerzett diplomát, majd visszatért szülőfalujába, Somoskőújfaluba rajzot tanítani és festeni. Az "ittmaradás" vagy "visszatérés" gesztusának meghatározó jelentősége van világképének és művészetének alakulásában. Különösen szoros kapcsolatba került a természettel és állatokkal. Eleinte az őt körülvevő növényeket (hagymát, babot, burgonyát, kukoricacsövet stb.) rajzolta és festette, a látszólag jelentéktelen témákat. Mindebben az a szemlélet testesül meg, hogy az ő világában az ember egyenrangú a madarakkal, állatokkal, növényekkel. A századforduló jelentős mesterei - többek között Gauguin, Picasso, Matisse, Kandinszkij, Klee és Nolde - az archaikus és a primitív művészek emlékei után kutattak. Az akadémizmus kiüresedett formáival és szabályaival szembeállították a népművészetet, a természeti népek kultúráját, a naivak és a gyermekek világát.
Földi azon kevesek közé tartozik a kortárs magyar képzőművészetben, akik számára a népi kultúra, a naivak és a rajzoló, festegető gyermekek az ősi lét forrásaihoz való visszafordulást jelentik. Külföldi útjai alkalmával nagy hatással volt rá a természeti népek kultúrája. „A gyermekrajz gesztus szülte ákombákomja épp úgy ideálom, mint a végletekig pontosított kultikus jel. (Az eszköztelenség legalább annyira vonz, mint a művesség)" - nyilatkozta Földi egy interjújában. Művészetében több ponton is kimutatható a gyermekrajzok hatása, pl.: aránybeli különbségeken, egymás mellé sorolt óriási fejek ábrázolásában, a formák síkszerűségében. A gyermeki világ mellett a népművészetnek szentel kitüntetett figyelmet. Nemcsak a konkrét anyagokban megjelenő tárgyi emlékanyagra, hanem a népdalokra, népmesékre és népi imádságokra. Különösen foglalkoztatja a mustrák elrendezésében mutatkozó geometriai jelleg, például a termés belsejében sorakozó magvak szimmetriája, vagy az ismétlődés meg a fogyatkozás törvényei.
Művészetének üzenete etikai indíttatású, a szabadság, a rabság, a kiszolgáltatottság témáit dolgozza fel: "a csapda, a hurok, a verem, a varsa, sőt a karám, de még a fészek is megannyi valóságos vagy lehetséges vesztőhelye a szabadságra született lényeknek" - írja Supka Magdolna. Számára a legtragikusabb állat a madár, mivel szárnyainak köszönhetően az ég egyedüli ura, mégis fiókái a fészekrabló ember és állatok gyakori prédái. A Madárpiac III. című pasztellképen ilyen fiókákat látni felülnézetből. Van, amelyik már szinte teljesen kifejlett és az elkerülhetetlen ugrásra készül, míg a legkisebbnek még ki sem fejlődtek szárnyai, szemét még nem nyitotta ki.