Ophir (1964)

1958 és 1963 között a Magyar Iparművészeti Főiskola textil szakán végezte tanulmányait, amely a képzőművészetihez képest nyitottabb és korszerűbb szemléletű volt. Ez is közrejátszott abban, hogy Orvos Andrása magyar avantgárd mozgalmak aktív tagjaként jelentős szerepet játszott a honi képzőművészetet megváltoztatni, megújítani akarók között. Barátaival 1969-ben megalapították a N°l. művészeti csoportot. Az alapítók szerint a csoportnak bárki tagja lehetett, aki valamilyen okból nem jutott nyilvánossághoz. Egyetlen felvételi kritérium volt: a kvalitásos mű. Bár nem volt stílusbeli megkötöttség, természetesen művészi törekvéseikben sok volt a hasonlóság. Orvos András meghatározó szerepet játszott a képzőművészeti és a helyi balatonboglári közéletben nagy vihart kavart, balatonboglári kápolnatárlatok 1970-1973 közötti rendezvénysorozat kiállítójaként és gondnokaként. Rajztanári tevékenységével 1977-ben felhagyott és 1978-tól 1986-ig a budapesti Moholy Stúdió vezetője. Azt követően a váci Eötvös utcai Alkotóház műtermében csak az alkotómunkának szentelte idejét. A hetvenes évektől egyre nagyobb szerepet játszik képein az érzékien megformált tónusos, plasztikus ábrázolásmód, és szinte egyetlen témája lesz a virág. Hat rá a hiperrealizmus és a pop-art.

Pályaja elején Orvos egy síkredukción alapuló dekoratív jellegű, nonfiguratív képeket festett. „Vonzott Vajda Lajos, Ámos Imre, Bene Géza művészete és a Bálinté. Őt személyesen is ismertem. Sokat tanultam Barcsaytól, pedig sohasem volt tanárom, máig sem találkoztunk. [...] A szerkezetességemet Barcsaynak köszönhetem” - nyilatkozta egyik interjújában. Az Ophir című korai képén a síkszerű nonfiguratív elemek és a plasztikus térbeli formák ellentétét, mozaikszerű elrendezését figyelhetjük meg. Az Ophír egy bibliai helyszín, valószínűleg kikötő, ahonnan Salamon király háromévente különféle árucikkeket (aranyat, elefántcsontot, pávákat, fűszereket, szantálfát, drágaköveket és majmokat) hozatott.