Krisztus (1923)

1927-ben avatták orvosdoktorrá. Képzőművészeti főiskolán tanult Budapesten, Berlinben, Bécsben és New Yorkban. Berlinben kapcsolatba került a Der Sturm csoporttal. A folyóirat, amely neves galériát is működtetett, a nemzetközi avantgárd mozgalom fontos publikációs fóruma volt. Az itteni hatások teljes életművére meghatározók voltak. 1929-ben az USA-ba költözött. Tanár lett a New York Egyetem továbbképző orvosi fakultásának bőrgyógyászati klinikáján. 1950 óta a New York Egyetem bőrgyógyász professzora és dermatológiai klinikájának igazgatója volt nyugalomba vonulásáig. 1942-1946 között őrnagyi rangban katonai szolgálatot teljesített az amerikai hadseregben, a földközi-tengeri hadszíntéren. Legjelentősebb és legnagyobb visszhangot kiváltó kiállítását 1935-ben a New York-i Contemporary Artsban, az USA egyik legelőkelőbb képzőművészeti szalonjában volt, de számos más kiállításon is részt vett, pl. a chicagói világkiállítás nemzetközi akvarell-kiállításán. Tagja volt a legrégibb amerikai művészklubnak (Salmagundiklub), amely kiállítást is rendezett műveiből. A háború után grafikával kezd foglalkozni — az elvont képalkotást választja kifejezési formaként. A hatvanas években számos színes fametszetből álló mappát jelentetett meg. Képein, még nyolcvanas éveiben készült munkáin is gyakran használt idegen anyagot (téglát, homokot, ún. talált tárgyakat stb.).

Ladányi Imre Krisztus (1923) című rajzán a háború utáni megrázkódtatásokra reakcióként született újklasszicista és expresszionista irányzatok stílusjegyeit ötvözi. Ernst Ludwig Kirchnertől vagy Emile Nolde-tól kezdve Szőnyi Istvánon át egészen Derkovitsig, számos művész fordult ekkor az emberiség szenvedését jelképező Jézus-témához. Tussal és akvarellel készült, éles kontúrral, de rendkívül lazúrosan festett képén a megkötözött kezű Krisztus alsótestét mintha egy csíkos rabruha takarná, arca meg inkább arról árulkodik, hogy már meghalt.