Fohászkodó (1961)

Somos Miklós 1951-1957 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol mestere Fónyi Géza volt. Az ötvenes évek közepétől vett részt országos kiállításokon. A konstruktív festészettel rokon egyéni stílusa, melyet Perneczky Géza lírai realizmusnak nevezett, a 60-as évek elejére alakult ki. Szuggesztív erejű festményeire reliefszerű, erős plaszticitás, kötött szerkesztés, zárt leegyszerűsített formák, redukált színhasználat a jellemző. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál és portréinál túllép a valóság egyedi jegyein. Festészete leginkább Barcsay Jenő, Domanovszky Endre és Kondor Béla korabeli képeivel vonhatók párhuzamba. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. A hetvenes évek elején festészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a nyolcvanas évekre művei még oldottabbá váltak. 

„Szeretek arcokat festeni, őseimet mégsem a nagy portréfestők közül választottam. Mert engem nem az egyén, hanem maga az ember érdekel” - mondta magáról Somos Miklós. Izgatott ecsetvonású, hatásában néha a fizikai bomlást megközelítő faktúrájú portréinak sora az ikonok világát idézik, és legközelebb Kondor Béla ötvenes évek végi, hatvanas évek eleji ikonportréival rokonítható. Hozzájuk képest azonban Somos képfelülete érdesebb, és mintha mozaikszerűen vinné fel a festékrétegeket.