Elátkozott hegyek farkasa (1968)

Kemény György 1956-1961 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakára, ahol tanárai Hincz Gyula és Ék Sándor voltak. 1971-től bekapcsolódott a Papp csoport kiállító tevékenységébe. Az 1970-es, 80-as évek fordulóján a Perspektíva csoport tagja. Munkásságában párhuzamosan fut, olykor összefonódik a képzőművészet, a tervezőgrafika és a látványtervezés. Objektjeit, installációit, plakátjait és látványtervezői munkáit is groteszk, ironikus hangvétellel társuló konceptuális szemlélet jellemzi. A váratlan gondolattársítások kifejező eszköze a montázs, minden műfajban, a rajztól a videoinstallációig. Alapvető fogása a meghökkentés, a játék, melyek különösen jól érvényesülő erények a plakátművészetben. A pop-art eszköztárából kölcsönzi a 60-as években az erős kontúrú, lokálszínekre építő harsány rajzot, s játékos öniróniával, a nyugati képzőművészet trendjét idézve mintegy becsempészi a fogyasztói társadalom légkörét a magyar kereskedelmi reklámba, a nyugati popvilág hangulatát a filmplakátba. A betűt a rajzzal, montázzsal egyenrangú elemként kezeli, nagyfokú tipográfiai mesterségről tesz bizonyságot. Szívesen, sikerrel alkot saját, „beszélő” betűket, amelyek néha emblémává válnak. Kísérletező kedvének, s az állandó aktív szakmai tájékozódásban szerzett naprakész ismeretek felhasználására tág teret nyújtott az Interpress Magazin, amelynek arculatát Helényi Tiborral felváltva formálták meg. 1989-ben [Pinczehelyi Sándorral] meghívták az Emberi Jogok Kiáltványának 100. évfordulója alkalmából Franciaországban meghirdetett nemzetközi plakátpályázatra.

Az Elátkozott hegyek farkasa jugoszláv film egy öreg albánról szól, aki Koszovó és Albánia határán a hegyekben él. A becsületes emberként azzal kell megbírkóznia, hogy fia az olasz fasisztákkal barátkozott a II. világháborúban. Az 1968-as filmhez Kemény egy igazi pop art plakátot tervezett (ld. kontúros rajz, az arc emblémává emelése, élénk, nagy színfoltok és -mezők), a vadnyugati filmek jellegzetess betűtípusával.