Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Aláírás
Jelezve jobbra lent: Helbing F.
Helbing Ferenc a képzőművészet és az alkalmazott grafika szinte minden műfajában alkotott, a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika kétség kívül egyik legkiválóbb hazai művelője volt, de tervezett újságcímlapokat, könyvkötéseket, naptárakat, ex libriseket, valamint foglalkozott bélyeg-, bankjegy- és oklevéltervezéssel is. Bámulatos karriert futott be: nyomdászinasként kezdte pályáját, az 1900-as évek elején lett belőle elismert, megbecsült tervezőgrafikus, sőt képzőművészeti tárlatokon kiállító művész, majd az alkalmazottgrafikus-képzés egyik legfontosabb szereplője, az Iparművészeti Iskola tanára, végül igazgatója, a két háború közötti művészeti élet befolyásos alakja, miniszteri tanácsos.
Pályájának több csúcspontja is volt. 1902-ben készült az Álom című műve, amely ma a magyar szecessziós litográfia egyik legismertebb és legszebb alkotása. 1910-ben került az Iparművészeti Iskolához, ahol őt kérték fel a litográfia oktatására. E felkéréssel lehetőséget kapott az új generációk kinevelésére, az iparművészeti neveléssel kapcsolatban kialakított elveinek gyakorlatban való alkalmazására, tulajdonképpen a magyar alkalmazott grafikai képzés jellegének kialakítására. Helbing számos állami megrendelést is kapott: ő tervezte a két háború köztötti új koronás, illetve az új pengős bankjegyeket. 1914 és 1936 között, pályájának utolsó két évtizedében Helbing már nem elsősorban a reklám- és kereskedelmi grafikára koncentrált, tevékenysége 1936-os nyugdíjba vonulásáig három különböző területre összpontosult. pedgógusi munkájára, tervezőgrafikusként és iparművészként állami megrendeléseket teljesített, saját kedvtelésére pedig festett és illusztrációkat készített. A 40-es években még részt vett kiállításokon, s mivel művésztanári működése során festő- és grafikusnemzedékek egész sorát nevelte fel, hatása kitapintható a XX. sz. második felének magyar művészetében is (tanítványai közé tartozott – többek között – Kaesz Gyula, Szántó Piroska, Bálint Endre, Amerigo Tot, Sigismund Kolos-Vary).
A Lófürösztés c. képe Helbing századeleji munkáinak árkádia-tematikáját "öltözteti' (vagy épp vetkőzteti) más köntösbe. A tökéletes, izmostestű és életerős katonák egy csapata idealizálva, de naturalista hűséggel vannak megfestve, valamint, ahogy több Helbing műre jellemző, erotikával vegyítve. A téma a 20. század első felében számos magyar festőnél feltűnt (pl. Kernstok Károly, Márffy Ödön).