Férfi portré (1920-as évek eleje)

Scheiber Hugó egy tízgyerekes család gyermekeként született, édesapja díszletfestő volt Bécsben, és maga is így kezdte festői pályáját. Lakatosnak tanult, és formális művészi képzést alig kapott. 1898-1900 között az Iparművészet Főiskolára járt, de tanulmányait nem fejezte be. Az első világháborúban a fronton harcolt.

Művészetére először az impresszionizmus és a plein air hatott, és ennek az időszakának a kedvelt műfajai a táj-, és életképek voltak. A festéket pasztózusan hordta fel a vászonra. Ebből a felfogásból a változást - Kádár Béla tanúsága szerint - a Művészház nemzetközi kiállítása indította el, amely során találkozott az izmusokkal. Az 1910-es évek második felétől stílusát a német expresszionizmus és futurizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Mindazonáltal 1915-ben találkozott az avantgárd stílust képviselő Filippo Tommaso Marinettivel, akivel közeli barátságba kerültek. Az ő hívására csatlakozott a Futurista Mozgalomhoz. 1919-ben barátjával, Kádár Bélával tartott kiállítást a bécsi Hevesy Szalonban, innen pár képe a Szépművészeti Múzeumba került. 1921-ben ismét Kádárral szerepelt Herwarth Walden berlini Sturm Galériájában, aminek népszerű művésze lett. 1922-ben Berlinbe költözött, és képei hamarosan feltűntek rendszeresen Walden magazinjában és másutt. Számos külföldi avantgárd tárlaton szerepelt, itthon mégsem kapott elég elismerést. "A berlini Sturmnak hat magyar tagja van — köztük Kádár Béla és Moholy-Nagy — és ezeket a magyar festőket valósággal dédelgeti a német művészeti közvélemény... Két kollektív kiállításom volt az előző szezonban Berlinben. Jól sikerültek....Legközelebb Londonba szeretnék menni. Bemutatkozni... Idehaza?... Ki kíváncsi... Az ország határain kívül mindenütt nagy művésznek tartanak, csak éppen a saját otthonomban hallgatnak el" - panaszkodott Scheiber 1925-ben egy interjúban. Ekkor már majdnem 50 éves, de továbbra is a legmodernebb irányzatok iránt érdeklődött.

Scheiber rendkívül gyorsan dolgozott, kiválóan vissza tudta adni az emberek karakterét. Nem véletlen, hogy Herwarth Walden őt kérte fel a híres sturm-bálokon résztvevők portréinak megrajzolására. Scheiber magát is többször pellengére állította, számtalan önarcképe született, és a portré lett az egyik legfontosabb műfaja. A fentebb látható férfi arckép még Berlin előtt, a húszas évek első éveiben készülhetett, és átmenet az expresszionista művekhez. Scheiber már nem olyan vaskosan helyezi fel a festéket, a színek világosabbak, mint a tízes évek képein, de az arc még kevésbé stilizált, mint a kicsivel később készült portréin.

A harmincas évektől az art deco felé fordult, és egyre inkább a nagyvárosi életet ábrázolta műveiben, amelyekben megjelenik a dzsessz, az éjszakai szórakozóhelyek, kabarék, zenészek és dizőzök világa. De zsidó témákat is megfestett, rabbiportrét készített. A holokausztot Scheiber Hugó a gettóban élte végig, ahol egészsége meggyengült. Az utolsó nagy csapást azonban az jelentette, amikor 1949-ben a Képzőművész Szövetség nem volt hajlandó tagjai közé fogadni. 1950-ben magányosan és elfeledve hunyt el. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.