Bácsi kérem ne bántson! (1944)

Gyenes Gitta az egyik legtehetségesebb magyar női művész (amennyiben a nemiséget hangsúlyozni kell). Nagybányán, pályája kezdetén a nagybányai posztimpresszionista hagyományokat követte. Majd a tizes években számtalan karikatúrát készített újságoknak a magyar közélet szereplőiről. Erről később úgy nyilatkozott, hogy akaratán kívül sok embert megbántott. A kritikusok azonban egyöntetűen dícsérték műveit a kiállításokon a 10-es, 20-as évek folyamán. 1914-1915-ben Gyenes részt vett a San Franciscóban (USA) rendezett világkiállításon, melyet a Panama-csatorna megnyitásának ünneplésére rendeztek. A nagy nemzetközi mezőnyben ezüstéremmel tüntettték ki. Első gyűjteményes kiállításának (Nemzeti Szalon, 1917) alkalmából Elek Artúr írt művészetéről méltató kritikát. Gyenes 1924-ben megismerkedett József Attilával, barátságukról egy gyönyörű portré tanúskodik. (A pletykák szerint József Attila szerelmes volt belé is, majd lányába WalleszLucába is.) 1928-tól a KUT tagja. A húszas-harmincas években Gyenes közel került a progresszív irányzatokhoz, megérintette a kubizmus, az expresszionizmus, amelyek jegyeit ötvözte munkáiban. Mindeközben budapesti lakásukban művészeti és irodalmi összejöveteleket tartott Gyenes Irodalmi Szalon néven, mely vonzotta a fiatal írótehetségeket, akik itt olvasták fel egymásnak új írásaikat és élénk társasági életet éltek. A harmincas években az art deco áll talán a legközelebb hozzá, Elek Artúr a francia Marie Laurencin művészetével rokonítja Gyenes Gitta e képeit, de annak mindén mellékíze nélkül. 1937-ben a Tamás Galéria adott otthont képeinek. A háború előtti utolsó tárlata 1943 májusában nyílt meg, ahol 40 új temperaképet mutatott be. Művészete legszebb méltatását ekkor kapta Elek Artúrtól. Az 1944 márciusában bekövetkezett német megszállás után üldöztetés várt rá és családjára. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és tagja lett a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének. 1946. október—novemberi műveiből gyűjteményes kiállítást rendezett a Fészek Klubban. 1948 májusában a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete rendezte meg gyűjteményes kiállítását a régi Műcsarnokban.

Gyenes Gitta és családjának élete a gettóban, kényszermunka, bujdosás és állandó félelem közepette folyt. Ez alatt — 1944/45-ben — készítette el ismert tusrajzú Antifasiszta-sorozatát, a kor hiteles dokumentumait. A rajzokon a rettegés szelleme vonul végig, a bujkálás, félelem, deportálás és végül a szabadulás, a béke. Valamennyi rajz egy-egy élménye a művésznek. 1947-ben — a még elevenen élő sebek hatására — a faji megkülönböztetés ellen protestálva Gyenes megrajzolta ,,A néger is ember” című sorozatát. Ezeken a lapokon Gyenes kialakult festői stílusától nem távolodik el, csak áthangolja az egyszínre és annak tónusaira redukált grafikai nyelvre. Mindkét grafikasorozatán a perspektivikus mélységet is érzékelteti, tehát alakjai háromdimenziós térben élnek és mozognak, de továbbra is szinte testetlenül. Ezt a hatást egyfelől a szárazecset-technikával éri el, másfelől azzal, hogy a szálkás foltokból megalkotott tárgyak és emberi alakok körül nincsenek éles és határozott körvonalak.