Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Aláírás
Jelezve balra fent: Basch E. 1932
"Magasan a többi kiállító fölött áll Basch Edit, a maga erős tehetségével és leszűrődött egyéniségével. Basch Edit is Párizson keresztül kerül vissza hozzánk és a párizsi művészet az ő egyéniségére is rányomta bélyegét. De bármily csodálatosan hangzik is, ez a női festő, akinek tehát befolyásolhatóbbnak kellene lennie, mint a férfi festőknek, sokkal hamarabb és sokkal alaposabban megtalálta a saját egyéniségét, mint a többi párizsjárt magyar festő. Farkas István kivételével, aki a leghamarabb érkezett el önmagáig. Általában sincs Basch Edit festészetében egyetlen vonás, egyetlen szín, mely női kézre vallana [...] Ezeknek az arcképeknek, tájaknak, csendéleteknek, nagy és szerves nyugalmán, leszűrődöttségén már csak végső eredményeiben érezzük a kubizmus erősítő, formaszilárdító hatását, mert egyébként csupa egyensúly, lecsiszoltság, keménykötés, lényegbemarkolás az egész piktúra, — ritka manapság az ilyen tiszta tekintetű, minden fölöslegesség nélkül való és mégsem az un. „abszolút festőiség“ pedáns lélektelenségével, hanem ép ellenkezőleg: a rajz, a szín és a kifejezés derült örömével. Egészséges művészet ez, — öntudatos, meggyőző és gyönyörködtető. A művésznő harminc festménye közül a Néger anya, az Olasz pár, a Fehérruhás nő, a Gyerek dadával, a Shejk Szulejmán címűek, valamint egy író és egy költőnő arcképei emelkednek ki különösen komoly értékekkel" - írja az Esti Hírlap az 1932-es csoportkiállításról.
A Hölgy pöttyös köntösben feltehetően a költőt, Török Sophiet ábrázolja. Basch Edit és családja nagyon jó barátságban voltak Babits Mihállyal és Török Sophie-val. Edit a híres költőrházaspárról és kislányukról, Ildikóról is több portrét készített. A két család gyakran összejárt, fotókból, levelekből lehet tudni, hogy 1932 szeptemberében Babitsék pár napot Nagyháton töltöttek a Basch család vidéki rezidenciáján. Feltehetően egy ilyen alkalomról született az intimhangulatú portré.