Károly körút (1909)

Rajztudása és komponálókészsége már gimnazista korában megmutatkozott. Karikatúrái jelentek meg az akkori élclapokban (Kakas Márton, Mátyás diák). Az Iparrajziskolában alakrajzot tanult, majd a Mintarajziskolát elvégezve rajztanári oklevelet szerzett. Ezután Székely Bertalannál, majd Hollósy Simonnál Münchenben folytatta tanulmányait. Párizsban szerepelt a Salon D'Automne kiállításán, és a Salon törzstagjává is választotta. Hazatérve a budapesti Iparrajziskola tanára lett majd 35 évig, ahol megszervezte a textilszakosztályt.

Lakatos festőként kezdte alkotói pályáját, melyhez mindig is hű maradt, de munkája kiterjedt az iparművészet majd minden területére, kezdve a szőnyeg-és bútortervek készítésétől a könyvborítókig. Belsőépítészeti munkáiban maga tervezett minden egyes tárgyat. Kiállítási pavilonokat tervezett, és ezek berendezésével is foglalkozott. Mint festő 1902-től szerepelt tárlatokon. Gyűjteményes kiállítása volt a Könyves Kálmán Szalonban (1911), a Nemzeti Szalonban (1918), a Fényes Adolf Teremben (1960) és 1963-ban a Fészek Klubban. Művészeti munkásságáért számos kitüntetést kapott. 

 

Lakatos Artúr korai képeire a naturalizmus volt jellemző, majd Párizsban megismerkedett az impresszionizmussal és a szecesszióval. Az 1909-es akvarell képén az impresszionisták kedvelt képtípusát alkalmazza, a madártávlatból bemutatott nagyvárost. Lakatos könnyedén érzékelteti az eső okozta nedves levegő rezgéseit, a fényjátékokat és tükröződéseket, kiválóan képes visszaadni a borongós hangulatot a majdnem teljesen üres utcával és a színhasználattal.