Háború utáni figurális művészet
(1949-1989)
Aláírás
Jelzés nélkül
Kisgyermekkorában agyhártyagyulladás következtében siketnéma lett, édesanyja tanította újra beszélni. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1921-ben kezdte Réti István növendékeként, de csak 1928-ban fejezte be, mert közben 1922-23-ban a müncheni Heyman-féle szabadiskolát látogatta. 1924-ben járt Nagybányán, és ugyanebben az évben volt első önálló kiállítása, szép szakmai sikerrel. A harmincas évek elején, tanulmányúton járt Berlinben, Párizsban és Bécsben. Ezeken a helyeken profi ökölvívóként tartotta el önmagát, hogy kedvére rajzolhasson. 1932-ben édesapjával, Román Vilmossal, csokoládé-drazsé gyártó vállalkozást indítottak Sanghajban. Az állandóan párás éghajlati viszonyok miatt készleteik tönkre mentek, a csőd miatt édesapja hazatért, de ő csak 1937-ben, édesanyja betegségének hírére jött haza. A Távol-Keleten töltött idő gyakran visszatérő motívum írói és festői alkotásaiban egyaránt.
1942-ben a Szocialista művészekkel állította ki drámai erejű képeit, de a tárlatot a rendőrség bezáratta. Alkotói pályája ezzel a fiaskóval indult. 1943-ben az Alkotásházban volt tárlata, amiről nagybátyja, Elek Artúr is írt recenziót. Elek 1944-ben az érvénybe lépő zsidótörvények miatt öngyilkos lett. Ez időtől Román is bujkált Pásztó környékén, mert behívták munkaszolgálatra, majd Budán vészelte át az ostromot. Irodalmi munkássága 1945 után bontakozott ki, összesen hét kötete (regények és novellák) és rendszeresen publikált folyóiratokban is. 1958-ban a Műcsarnok Kamara-termében és 1967-ben a Fényes Adolf teremben rendeztek műveiből egyéni kiállítást.
A vörösek, sárgák, barnák, feketék alkotják Román színpalettáját, amelyet grafikáiban is következesen átemel. Témái régi házak, bérházak, jellegzetes pesti környékek, gyermekkori emlékei, zárt, félelmetes lépcsőházak, a magány és zártság, legtöbbször zártság, emlékek, álomképek. Román György műveinek belső feszültsége az álom és valóság kettősségből fakad, A szürrealitás ható mezsgyéjén jár, az álom asszociatív, önlogikájú útja követi, formái azonban nem az álom elsuhanó, képi világát sugározzák, hanem tömörségükben földhöz kötöttség szimbólumai. A Könyöklőn is látható a kettőség, különösen az álló nő alakján, amely az asztallal nem törődve keresztülmegy az asztallapon. Román először mint író és festőművész lett híres, rajzai halála után egy évtizeddel kerültek elő hagyatékából, melyekből azóta több kiállítást rendeztek.