A Titanic katasztrófája (1912)

A festmény a Titanic luxushajó elsüllyedésének tragédiáját ábrázolja. A világ egyik leghíresebb tengeri katasztrófája sok művészt megihletett, köztük a például a szintén Amerikába emigrált Max Beckmann német expresszionista festőt is. Bodnár festménye is az expresszionizmushoz kapcsolható, az elsüllyedésről alkotott elképzelése azonban valósághűbb, mint Beckmanné. Alkotásának nyugtalanító hangulatát annak zsúfolt kompozíciója eredményezi. A hajók és a hullámok dinamikus átlóban vágják a vásznat miközben a jéghegy a kép szélére szorulva zaklatott kompozíciót teremt. A cselekmény nyugtalanságát felerősíti a kontrasztos színek alkalmazása: a sötét hullámok és a rikitóan fehér jéghegy előtt himbálózó hajótest.

Fontos kiemelni, hogy Bodnár és Beckmann alkotásán kívül nem ismerünk sok műalkotást, mely a katasztrófával azonos évben született volna. Charles Edward Dixon,  sikeres brit tengeri festő  Titanic akvarell-illusztrációja például a hajó útja előtt készült, így a statikus és harmonikus ábrázolása még nem jelzi a közelgő tragédiát.

Bodnár alkotása a romantika és az európai tengeri tájfestészet stílusjegyeit hordozza magán, melyek a 17. századi holland Aranykor népszerű zsánerei. A hajózási témák elterjedését az eredményezte, hogy e téma képes volt egyszerre kifejezni az új világ győzedelmes meghódítását és azzal ezzel járó romantikus kalandvágyat, miközben megtestesítette az emberi kiszolgáltatottságot a természet szeszélyes ingadozásától. A Titanic, mely eleinte a végtelen gazdagság és hatalom szimbólumaként szolgált, a szerencsétlenség következtében immáron az elkerülhetetlen tragédia megtestesítőjévé alakult át. Bodnár festménye szerepelt 2004-ben a Saphier Gyűjtemény naiv festményei között Szombathelyen.