Falusi szobabelső Rimócon (1935)

Petrich Katalin (Kató) már gyerekkorában kitűnt rajztehetségével. A főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. 1929-től különböző művésztelepeken dolgozott (Sopron, Mohács) és ekkortól kezdett népviseletben járó sokáclányokat. Ezután folyamatosan járta a magyar vidéket és megörökítette a helyi népművészetet, népviseleteket. 1937-től már tudatosan kutatta a népi életet. A leveleiből kitűnik, hogy nemcsak rajzolta az embereket, hanem kikérdezte, sőt énekeltette is őket. Bekapcsolódott a Táj- és Népkutató Központ által szervezett kutatómunkába, így nem véletlen, hogy tagja volt az első táj- és népkutató tábornak is 1939-ben.