Tábori jelenet (1945)

Részt vett a Műcsarnok és az OMIKE kiállításain, de kiállított Olaszországban, Münchenben és Párizsban is. Később a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja. Jelen olajfestménye feltehetően nem sokkal a II. világháború után készült. A kép centrumában álló, csont és bőr, kezeit az ég felé emelő meztelen nő alakja többször visszatért képein, ahogyan az őt körülvevő szikrázó villanypásztor is témává válik művein. A fény egyszerre szimbolizálja a világégést, a transzcendenciát és a reményt.