Színházban (1930-as évek első fele)

A harmincas évek új fejezetet nyit Barta Mária művészetében. Eltávolodott a naturalista szemlélettől, képei síkszerűvé, dekoratívvá váltak. Egyesek ekkori szemléletében Matisse és a fauves-ok hatását fedezik fel, melyet Barta az art deco-val ötvözött. Mások inkább az aktivizmus és a szentendrei elvont törekvések közé helyezik művészetét, vagy Mattis-Teutsch János stilizált figurális kompozícióit hozzák fel analógiaként. A korszak olajfestményeinek (1930-1936) két fontos témacsoportja: a primitív törzsek rítusai, táncai, maszkjai, a napkultusz; valamint a nagyvárosi jeleneteket dolgozzák fel. Ezeknek a képeknek az előzményei a kollázsok.

A Színházban című kép az előbb említett két témát vegyíti. Ennek folytán jócskán merít a primitív művészet és a német expresszionizmus sajátosságaiból. Így a perspektívahasználat hiánya és a formaredukció, az azonos elemek ismétlése, a kiemelt testrészek (arcok, kézfejek, szemek) az ősi rítusok egykorú képi megjelenítésének módszerére utalnak. Míg az elnyújtott fejek és alakok, a pozitív-negatív formák egybejátszása már modern vonás. A kompozíció követi a színpadi elrendezést: a kép alsó felében a nézők hátulról látszódnak, a köztes (semleges színű) terek a színpadot megvilágító fénynyalábokként is értelmezhetőek. Barta a festéket lazúrosan kezeli.