A nagy labda (1930 körül)

Barta a húszas évek nagy részét külföldön töltötte, korabeli munkáiból csak kevés ismert. A Budapestre való visszatérés, az 1920-as évek vége és az 1930-as évek eleje azonban fordulópontot jelent a művészetében. A korábbi késő szecessziós hatásokat és a naturalista személetet felváltotta a formai redukció és stilizáltság, A kollázsok készítésébe is ekkor kezd neki, amelyek több szálon kötődnek az európai művészet 20. század eleji progresszív irányzataihoz. Formanyelvének és színvilágának kialakulásában felfedezhető továbbá Matisse Tánc (1910) kompozíciójának hatása. Némelyik kollázson a nagy tempera- és olajkompozíciók dekoratív színfoltjai idéződnek fel, azok barna-okker-halványkék színvilága jelenik meg újra. Mégis, jellegzetesen harmincas évekbeli hangulatot kölcsönöz nekik a rájuk ragasztott, mintás ezüst-arany sztaniolpapír. 

 

A nagy labda című kollázs egy modern rítust, látszólag a strandolás témáját dolgozza fel, amely kiválóan illik e fragmentált, sematikus, stilizált látványvilág hátteréül. A színes apróbb papírkivágatok és az "üresen hagyott" vagy az egyszínű homogén terek játéka alkalmat ad a formálás teljes szabadságára. Barta mindenféle tónus és árnyékolás nélkül, csupán a színek megfelelő elhelyezésével képes érzékeltetni a térmélységet. Hogy mégis többről lehet szó, mint egy, a vidám strandolókat és pancsolókat bemutató eseményről van szó, sejteti a kép közepén látható angyalszárnyas-alak, a mellette vörös ruhában gyermeket fogó (keresztelő?) figura, vagy a háttérben megfigyelhető hajós jelenet.