Életrajz
Gábor Jenő 1911-1915 a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere Zemplényi Tivadar volt. A főiskola elvégzése után rajztanárként dolgozott. 1919-ben visszatelepült Pécsre, szülővárosába, ahol az avantgárd művészet új szellemiségével találkozott. A város ugyanis ekkor Budapestről és a környező országokból szétszéledt avantgárd művészek központjává vált. Gábor Jenő barátságban állt többek között Molnár Farkassal, Stefán Henrikkel, Weininger Andorral, Forbát Alfréddal és Breuer Marcellel, akiken keresztül közvetlen kapcsolatba került a Bauhaus modernista gondolkodásmódjával.
Tanítványai közé tartozott Gyarmathy Tihamér valamint Lantos Ferenc is. Pécs az első világháborút követő években a forradalmi és modern művészeti szellemiség meghatározó helyszíne volt, mely Gábor Jenő életművét is meghatározta. Későbbi művészetére párizsi (1926, 1937), valamint berlini (1931) utazásai hatottak, melyekről expresszionista, kubista és konstruktivista ihletésű alkotásai tanúskodnak.
Tagja volt az Új Művészek Egyesületének (UME) és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának. 1939-ben a Nemzeti Szalonban, 1959-ben az Ernst Múzeumban Klie Zoltán, Járitz Józsa, és Csillag István társaságában állított ki. Nagy gyűjteményes emlékkiállítását 1971-ben Pécsett rendezték meg. Számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
