Totem tánc (1931)

Barta Mária harmincas évekbeli olajfestményeinek egyik fő témája a primitív, ősi kultúrák rituláéi, totemtáncai, melyek egyik jól beazonosítható forrása Henri Matisse 1910-ben készült Tánc c. képe. Feltételezhető, hogy mint más pályatársaira, a kor tánc- és mozgásművészete rá is hatott. Felemelt karú figurái emlékeztetnek Kövesházi Kalmár Elza Lélegző tánc című (1928 körüli) szoboralakjának testtartására. E témakörben készített többek között Járitz Józsa és Korb Erzsébet is képeket. Az e csoportba tartozó Barta-művek leggyakoribb motívumai: a stilizált, felemelt karú, személytelen, áhitozó figura vagy társa, akinek lába mintha pálmafába végződne, a felnagyított testrészek (kéz, szem), maszkok, amorf fénynyalábok. Módszere az ismétlésen, a pozitív-negatív formák egymásbajátszásán, a nyitott és zárt formák összeütköztetésén alapszik. Kompozíciói többsége centrális, sőt hierarchikus jellegű, ahol a középpontban megjelenő tárgy, fétis, totem az imádat tárgya.