Séta a külvárosban (1966)

Darvas Árpád két évet az Iparművészeti Főiskolára járt, majd 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészetire, ahol Konecsni György és Ék Sándor voltak a mesterei. A tervezőgrafika szinte minden ágában dolgozott, plakátot, emblémát, kiállításgrafikát, arculatot, címert tervezett, könyvet illusztrált. Fő megbízói a Mokép, a Hungarhotels, a Pannónia Szálló és a vendéglátó vállalatok voltak. Plakátjait az 1960-as években szikár, síkformákból képzett, jelszerű nyelvezet és visszafogott színek jellemezték, ezt a grafit használatát hangsúlyozó, szatirikus jeleneteket és figurákat ábrázoló, modelláló rajzmodor váltotta fel. A Papp-csoport tagja volt, 1963 és 1982 között minden kiállításukon részt vett. 1983-tól részt vett a békéscsabai grafikai művésztelep munkájában.

Darvas több interjújában nyilatkozta, hogy Magyarországon a grafikusok a hatvanas évektől kiváltságos helyzetben voltak: egyfelől mert nagyobb szabadságot kaptak ideológilag, szabadabban kísérletezhettek akár az absztrakció, az op art vagy akár a pop art irányába; másfelől, mert jobban kerestek, mint egy átlag értelmiségi. A hatvanas és a hetvenes évek az egyedi film- és reklámplakátok utolsó aranykora volt Magyarországon, amelyben Darvasnak nagy szerepe volt. Az elsők között alkalmazott túlexponált, „égetett fotókat" a plakátokon, illetve a hatvanas években Kemény György mellett hozzá kötődik a magyar pop art filmplakátok megjelenése az utcákon. Később a szürrealizmus felé mozdult, majd a nyolcvanas évek elején ismét festeni kezdett. 

Az ötvenes évek legvégétől Darvas több, A séta a külvárosban című művéhez hasonló papírkollázst készített, melyeken a nagyváros és az elidegenedettség témáját dolgozták fel. Korunk egyik meghatározó problémája, amely az egzisztencialista írótoktól kezdve (pl. Sartre, Camus) a modern vagy új hullámos filmekig (pl. Antonioni, Godard, Bergman) foglalkoztatta a művészeteket. Darvas kollázsain hatalmas épületek, acélszerkezetek, villanyhuzalok, járművek között bóklásznak egyedül, az olykor maguk is gépeknek kinéző emberek. Egész egyszerű eszközökkel képes Darvas érzékeltetni a szorongó érzetet. A tárgyakat,figurákat papírból vágja ki, míg a térbeli helyzetet, szerkezeteket a tusvonalakkal szemlélteti, a festékkel pedig egészen földön túli atmoszférát kölcsönöz a műnek.