Csendélet könyvvel (1961)

1946-ban a Nemzeti Segély vidékre, Halasra küldte, majd 1949-től a Növénytermelési és Állattenyésztési Technikumba Kőszegre ment tanulni ikertestvérével együtt. Az első év végén otthagyta az iskolát. 1952 októberében az óbudai Hajógyárban kezdett dolgozni, ahol végül a dekorációs osztályon kötött ki. Közben szorgalmasan festett, rajzolt. A felvételi vizsgán másodszorra sikerült bejutnia a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt. Tanulmányai befejezése előtt, alig 27 évesen halt meg 1963-ban. Az életmű, úgyszólván utolsó három évének termése. Csendéletek, műtermi csendéletek, melyek jórészt vázlatok a diplomamunkához, önarcképeinek szoborszerűen mintázott drámai sorozata és a kórháznak a kertje, ahol utolsó évét töltötte. Befejezetlen diplomaműve, a Festőműterem, a kortárs magyar művészet egyik kiemelkedő kompozíciója. Saját életének fókuszát, műtermét mutatja be és sűríti bele egyéni szimbólumaival az őt körülvevő világ mozzanatait.


Gruber lényegében a cézanne-i tradíciót élesztette újjá drámai intenzitású képein, de hatott rá Van Gogh, valamint mesterei, Bernáth és Kmetty is. Egy sajátos figuratív, ugyanakkor felfokozott érzelmeket tükröző festészeti stílust alakított ki. "Vaskosan materiális festő volt, aki úgy gyúrta a festékpászmát, mint az agyagot, képei a szó szoros értelmében vaskos anyagi egzisztenciák, műveiben tárgyak vannak. Festményein tárgyak vannak, szigorú, kemény tárgyak, tömegek és tömegek kontrasztjai, súlyos anyagszínek. Nem a transzparencia volt az ő világa, hanem a szilárdság, a masszivitás" - írja róla Németh Lajos. A 60-as évek elején, mikor Gruber Béla művei készültek, a magyar művészet éppen kilábalóban volt a dogmatizmus és sematizmus okozta válságból a képzőművészetünkben. Ebben az időben ez az újszerű, ábrázoló jellegű művészet egy új, járható utat körvonalazott meg a festészetben, egy olyan utat, mely a mai stíluskeresés korszakában egy lehetséges megoldás felé mutathatott volna.

A Csendélet könyvvel témája és koloritja is Cézanne és Bernáth hatását sugallja, a mélytüzű színeket a lila és a kék túlsúlya szövi át. Egy generációról generációra szálló tiszteletadás, hiszen Bernáth festett egy Csendélet Cézanne könyvvel című képet 1945-ben. Gruber vele szemben nem a lakásának ablakos sarkát ábrázolja, hanem saját világába, a műterembe ülteti át csendéletét, a többi képeiről is ismert tárgyak (könyvek, gyümölcsök, festőeszközök) közé. Gruber sokszor nem fejezte be a műveit, mely mutatja a folyton gyötrődő, önpusztító lelkivilágát.