Töredékek (1964)

Major János 1952-1954 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Bán Béla volt. Majort eltávolították a főiskoláról, így 1954-től 1956-ig az Orion gyárban dolgozott. Ekkor Koffán Károly visszavette őt a Grafikai Tanszékre. A főiskola elvégzése után nagy érdeklődéssel fordult a rézkarc technikai megújítása felé. Ez a módszer a korszak festészetében az ún. visszakaparás vagy cuppantás megfelelőjének számít, s utal a szürrealisták, elsősorban Max Ernst technikai kísérleteire. A grafika minden egyes elemét külön dolgozta fel, sőt más-más technikával, egyiket metszette, másikat karcolta, maratta. A képen belüli önálló egységek megteremtésével a pop art-os képépítkezési gyakorlatot követte, noha 1960-ban nem ismerhette az irányzat nagy művészeinek munkáit.

Töredékek c. rézkarca az előkészítője az 1966-os főművének, a Scharf Móric emlékezetének (I-II.). Rátalált arra a helyszínre, mely egész munkásságát átfogó motívum: a temető. Az itt  látható motívumok nehezen megfejthetőek a későbbi művek ismerete nélkül. Ilyen pl. az ablakkeret mellett látható két zuhanó bomba. Vagy maga az ablak-motívum jelentősége Major művészetében. Az ablak a reneszánsztól kezdődően mint képsík és a képkeret is funkcionál, és maga a kép a keret mögött „játszódik”, míg a néző a képsík és a keret előtt áll. Ám az ablakkeret másképpen is betöltheti a képkeret funkcióját. Itt sem a messzi távolba, a képi világ tájába vezeti a művész a néző pillantását, hanem szokatlan módon felénk, nézők felé. Új elemként jelentkezik a Töredédek című rézkarcon a kihagyásos fogalmazásmód, amely működésében nagyban emlékeztet a korszak jellemző szövegértési formájára, a „sorok közötti olvasásra”. A későbbi Scharf-lappal összevetve ugyanis egyértelmű, hogy a „származású íróba volt szerelmes” felirat előtti üres tér a zsidó jelző hiányára utal. Major munkáját az akkori Magyarországon még nem ismert Allen Ginsberg gondolatvilágával rokonítják. Allen Ginsberg Kaddis Naomi Ginsbergért című poémája és Major Scharf Móric emlékezete című rézkarca között számos ponton szinte meghökkentő egyezés van. 

Forrás: Véri Dániel: „Véletlenségből lettem grafikus?” Major János hatvanas évekbeli sokszorosított grafikái. In: Ars Hungarica 2014/2.