Városkapunál (1918)

Vesztróczy Manó Budapesten Székely Bertalan, Münchenben Herterich és Karl van Marr tanítványa volt. Hazatérve 1899-ben Nagybányára ment, ahol a Hollósi mesteriskolában tanult tovább. Később járt Párizsban is. 1891-től szerepelt kiállításokon plein air táj- és életképeivel, portréival. 1902-től a Fővárosi Iparrajzisola tanára volt. 1903 óta állandó szereplője a Műcsarnoknak. 1906-ban Rökk-díjat nyert, 1909-ben megkapta a Lipótvárosi Kaszinó díját. Az I. világháborúban katonaként szolgált, a háborúról készült műveit bemutatta - többek között - az 1918-as A magyar képzőművészek műkiállításán Belgrádban, valamint első nagyobb (csoportos) gyűjteményes kiállításán.

Eleinte impresszionista szemléletű plein air képeivel lett ismert, később a Nyolcak és különösen Kernstok Károly hatása alá került. A Paál László Társaság tagja, majd elnöke. A Társaság első kiállításán mutatta be az alábbi festményét Kőkapu címmel. A tárlat festészeti díját Vesztróczy nyerte el. "Tájképei levegősek, finomak, színben és tónusban gazdagok. Komoly, elmélyedő művész, ez, aki métierbeli biztosságával itt imponál" - írta a Nemzeti Újság 1923-ban. A korabeli kritikák elsősorban színkezelésére, merész színösszeállításaira figyeltek fel. Vesztróczy képei megtalálhatóak a legnagyobb hazai múzeumokban, de Velencében, Rómában, Nürnbergben, Génuában is.