Lausanne-i táj (Around 1920-1921)

Simon György János 1894-ben született jómódú erdélyi kereskedőcsalád gyermekeként az osztrák-magyarországi (ma Olaszország) Trieszt kikötővárosában, ahol apja üzletember és magyar konzul volt. Gyermekkorának nagy részét azonban az erdélyi Temesváron és Budapesten töltötte. 1912-ben beiratkozott a Magyar Műszaki Egyetemre, hogy építészetet tanuljon, de ezt a szakot egy évvel később abbahagyta, hogy helyette a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járjon. Simon két nyarat (1913-1914-ben) a nagybányai (Baia Mare) művésztelepen töltött, ahol a divatos fauvista stílust sajátította el. Pályafutását megszakította az első világháború, amelyben lovassági tisztként szolgált az orosz fronton, és 1917-ben súlyosan megsebesült. A háborút követő magyarországi zavaros helyzetből kiábrándulva Simon Bécsben, Lausanne-ban és Milánóban tanult. Művei először 1921-ben szerepeltek a modern művészet nemzetközi kiállításán Genfben. Az 1920-as évek végén Simon feleségül vette tanítványát, Rudas Klára magyar festőművészt, a házasság azonban csupán pár évig tartott. Néhány évet Svájcban töltött, majd a várva-várt francia vízumot megkapva Párizsba költözött, ahol 1936-ig élt. A francia fővárosban az École des Beaux-Arts, az Academie Colarossi és az Academie Julian tanfolyamain vett részt, és ebben a két háború közötti időszakban változtatta meg nevét a francia formára, Jean-Georges Simonra. 

Simon 1920 októberétől meginduló vándoréletének első állomása volt Lausenne, a mostani tusképének helyszíne. Egyik haza küldött levelében részletesen beszámolt arról, hogy ott tartózkodása alatt miken dolgozott. A sok színes, vibráló városképek, portrék mellett voltak  "aktstúdiumok, kis rajzok, mozdulatok, az asztalon, mindenütt, 300 válogatott, gyors vázlat, mind jók, kiválogatottak..." Első kiállítási részvételére Genfben került sor, az az Exposition Internationale d'Art Moderne-en öt művével szerepelt. A kiállítás apropóján Hevesy Iván cikket ír művészetéről:  „Simon György János elindulása a postimpresszionizmus és főként Cézanne, illetve helyesebben a cézanneizmus. Nem a pillanat lélekbe röppenő fény és szín illúzióját keresi, nem a valóság felcsillanását, hanem a világ állandóbb, belsőbb valóságát. És hogy ezt megtalálja, arra predesztinálják látásmódjának jellemző erői: leegyszerűsített, szintetikus felfogása és kitűnő érzék a külső és belső konstrukció, a kiegyensúlyozott szervei iránt. Kubisztikus világlátásra hajlik Simon egyénisége, ennek kifejezését azonban fiatal embernél meglepő önállósággal kísérli meg [...] A valósághoz úgy jut közelebb, hogy egyszerűsíti, kivonatolja a világ képét". Ezután nem sokkal,  a berni Bircher Galériában rendezték meg Simon első önálló tárlatát, majd 1921 decemberében Milánóba ment, ahol Maria Bory Castellazzi operaénekesnő segítette. 
 

A Lausenne-i táj a kubizmus, expresszionizmus és a magyar aktivizmus (Bortnyik Sándor, Uitz Béla és Nemes Lampérth József) hatásáról tanúskodik. Saját bevallása szerint Simon a vonalak, formák, tömegek (és színek) saját poézisát, lényegét, minél szuggerálóbban, a zenei átéléshez hasonló módon akarta ábrázolni és átadni.