Csendélet keleti szobrokkal (around 1925)

Hacker Mária egyszerre végezte el sikerrel a Képzőművészeti Főiskolát és a Zeneakadémiát. Weiner Leó kedvelt tanítványa, majd hűséges jó barátja. A tizes években mindkét területen aktív volt, szerepelt a Műcsarnok, a Művészház és a Nemzeti Szalon kiállításain. Megfordult Nagybányán és Párizsban is, ahol Van Gogh, Gauguin és Picasso művészete hatott rá. A Tanácsköztársaság ideje alatt zenetanárnő és az új zenetanítás tantervének egyik kidolgozója. A Tanácsköztársaság bukása után tanítási jogától megfosztották. A húszas évek első felében főleg zenével foglalkozott, és zongora koncertjeivel került a hírekbe. Hat év kihagyás után, 1925-ben jelentkezett ismét kiállításon képeivel. A Nemzeti Szalon csoporttárlatán ekkor mutatta be - többek között - az Ady Párizsban c. festményét. Férje, Dr. Turán Géza 1930-ban tragikus hirtelenséggel meghalt.

A buddhizmus és a különböző okkult tanítások az irracionalista világmagyarázatok és a 20. századi válságfilozófiák mentén kerültek be az európai köztudatba. A keleti tanítások tanulmányozásával az európai értelmiség intellektuális menekülő utat keresett a nyugati civilizáció válságából. Az európai ember kelet felé fordulásában ugyanakkor az önmeghatározás kísérlete is tetten érhető: a „mássággal", az „idegenséggel" szembesülve talán könnyebb volt önvizsgálatot tartani. A keleti tanítások egzotikuma a polgári szalonokat is meghódította. „Bölcs" guruk érkeztek Indiából, népszerű lett a grafológia, a tarot kártyavetés és az okkult praktikák a társasági szórakozás részévé váltak. A keleti vallások szimbolikus objektumai, például a Buddha-szobrok vagy a buddhista szerzetesek (boncok) megmintázott alakjai az urbánus polgári otthonok dísztárgyai közé kerültek. A 20-as, 30-as években Vaszary János, Csók István, Vörös Géza stb. csendéletein is feltűnnek keleti szobrocskák. 

Turán Hacker Máriát is érdekelték az eltérő kultúrák szembesítésének a gondolata. Sajátosan egyéni mesélőkedve, színérzéke, az indiai kódexekre emlékeztető dekoratív hajlama ötvöződőtt a modern művészetek (különösen a szintetizmus) tapasztalataival festészetében. Csendéletén a kínai váza mellett két egyiptomi és egy buddha-szobor látható a posztimpresszionizmus (cloisonizmus) tanulságait felhasználva, dekoratív stílusban. A festmény szerepelt az 1925-ös Nemzeti Szalonban rendezett csoportkiállításán.

Turán Hacker Mária megjárta a bergen-belseni koncentrációs tábort. 1949-ben gyűjteményes kiállítást rendezett az Alkotás Művészházban. A következő évtizedekben  az iskolában találta meg a helyét. Művészettörténetet, zenetörténetet, zongorajátékot tanított, aktív tagja volt a Fővárosi Zeneiskolák szervezetének.