Szinpadkép (1927)

Klausz Ernest (1894 - 1970)

Információk

Méret

24 x 31 cm

Technika

Ár

2,000 USD

Aláírás

Jelezve hátoldalon

Leírás

Budapesten mérnöki tanulmányokat folytatott, de rajzait látva, Rippl-Rónai József a művészi pályára irányította figyelmét. Az I. világháborúban hadifogolyként hosszabb időt töltött Szibériában. Ekkor születtek első nonfiguratív rajzai. 1923-tól a nácizmus megjelenéséig Berlinben élt, ahol a városi színháznál dolgozott, mint rajzoló és díszlettervező. Párizsba költözve, 1931-től 1953-ig az Operaház díszlet- és jelmeztervezője volt. Nevéhez fűződik a vetített díszlet ötlete és technikai kidolgozása, amelynek első alkalmazására a Faust elkárhozásának felújított bemutatóján, 1931-ben került sor, és a művet harminc éven át változatlanul, ebben a formában tartották színen. Legjelentősebb színpadi munkája Honegger zenéjére és R. Morax szövegkönyvére készült, saját maga által rendezett A színek születése volt.

 

Miután megvált a párizsi Operától, a világ számos nagy zenei színházába, így a milánói Scalaba, a bécsi és a római Operába kapott meghívást. Színházi működésével párhuzamosan jelentős festői tevékenységet is folytatott. 1932-ben csatlakozott az Henry Valensi által akkor létrehozott Muzikalista Művészek Társaságához, akikkel számos csoportos kiállításon vett részt. Társaihoz hasonlóan, ő is a zene és képzőművészet közötti kapcsolatot kereste. Hol örvénylő, hol vulkánszerűen kirobbanó, hol pedig nyugodt ritmusú festményein, de főleg pasztelljein fantasztikus, misztikumba hajló világ jelenik meg. Kiemelkedő jelentőségű Szimfónia-sorozatának egyik darabja a párizsi Musée d’Art Moderne gyűjteményében, egy másik, a X. szimfónia pedig a Magyar Nemzeti Galériában található.

 

Klausz Ernő festményeiben is mindig az érdekelte, hogy a színeknek és vonalaknak, amelyek nem kifejezett tárgyat ábrázolnak, érzelmi jelentést tud adni. Mindig is foglalkoztatták a látványosságok, a meglepetés okozás, hatáskeltések. Vetített díszletének ötletével óriási sikert aratott. Színpadtervén is látható, hogy ehhez elég volt egy kigondolt megvilágítás és egy homogén háttér, máris az alakokat óriási tudta növelni és drámai hatást elérni.
 

 

Kapcsolódó Témák

Avantgárd

(1905 - 1926)

Háború előtti figurális művészet

(1922 - 1950)

Art Deco

(1926 - 1938)

Hasonló művészek

Pór Bertalan

(1880 - 1964)

Schadl János

(1892 - 1944)

Gyenes Gitta

(1880 - 1960)

Gábor Jenő

(1893 - 1968)

Lehel Mária

(1889 - 1973)

Szigethy István

(1891 - 1966)

Ladányi Imre

(1902 - 1986)

Krón Jenő

(1882 - 1974)

Stefan Henrik

(1896 - 1971)

Molnár Farkas

(1897 - 1945)