Afrikai nő (1933)

Bár rajztudásával, általános művészi érdeklődésével már a középiskolában kitűnt, érettségi után mégis előbb jogásznak állt.  Egész életre kiható élmény volt, amikor megismerkedett Győrffy Istvánnal, a kunsági származású, nagy néprajztudóssal Túrkevén. Ekkor - az 1925-1926-os években - kezdődött az a munkakapcsolat a két férfi között, amely azután számos kitűnően megírt és megszerkesztett kötet illusztrálásához vezetett. Ez indította el Csikós Tóth Andrástazután a Képzőművészeti Főiskolára, ahol felvételt nyerve Rudnay Gyula és Glatz Oszkár tanítványaként ismerkedett meg a képzőművészet világával. A Főiskolán tanársegédségig vitte,főleg rajzdidaktikával és akvarellel foglalkozott. 1934—35-bena nagykőrösi református tanítóképzőben, 1935—1943-ig pedig a kecskeméti református gimnáziumban tanított. Néprajzi szakkört szervezett, akikkel néprajzi adatokat gyűjtött Kecskeméten és környékén. Érdekes és tartalmas néprajzi előadásokat tartott Kecskeméten is, annak hatalmas tanyavilágában is. Közben mind többször kérték fel illusztrációk készítéséhez. 1943-ban Budapestre került az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácshoz művészeti előadóként. Majd 1945-től haláláig a Néprajzi Múzeum főmunkatársa. 

Csikós-Tóth nevéhez köthető - többek között - a Magyarság Néprajza első kötetének és Bartók—Kodály világhírű kiadványainak illusztrálása. Életművében 2000-re tehető az ilyen típusú munkáinak a száma. Képei helyet kaptak a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalon kiállításain is. Pályafutása során nagyon sokat tett a paraszti kultúra, művészet népszerűsítéséért. Nincs arról adat, hogy Csikós-Tóth járt volna Afrikában, de talán nem is ez a lényeg, mert érdeklődéséből ítélve egyáltalán nem meglepő, hogy az afrikai kultúrával is foglalkozott. Az 1933-as dátumozású Afrikai nő nem annyira néprajzi megfigyelés, mintsem inkább egy "fekete"-ikon (vagy "fekete"-Mária-ábrázolás) a képformával, (a transzendenciát sugárzó) aranyháttérrel. A gyönyörű nő plasztikus megformálása Szőnyi István és az árkádiai kör munkáit idézik.