Háború utáni figurális művészet
(1949-1989)
Ernyei Sándor (1924 - 2000)
Aláírás
Jelzés nélkül
Ernyei Sándor 1946-1947 között a Magyar Iparművészeti Főiskolára, 1948-1951 között pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Konecsni György, Kádár György és Ék Sándor voltak. 1959-ben elnyerte az év legjobb plakátjáért járó nívódíjat. 1960-tól 1988-ig első alma matere tanára. A Papp-csoport tagja volt, 1963-1982 között rendszeresen részt vett kiállításain. Fő szervezője és rendezője volt az Országos Tervező Grafikai Bienálénak.
Mint más tehetséges grafikusokat a korban (pl. Kemény György, Darvas Árpád), Ernyeit is főként a film- (Mokép) és nagy külkereskedelmi vállalatok (IBUSZ, Hungexpo) foglalkoztatták. Készített emblémákat, arculatterveket, reklámnyomtatványokat. Plakátjait lírai alaphang és könynyed vonalvezetés jellemzi. Erős oldala a tipográfia, szívesen használ kalligrafikus írást. A 60-as években a plakátművészet megújítói közé tartozik a szecesszió, a pop-art, az op-art elemeinek alkalmazásával.
Ernyei a hatvanas évek elején papírkollázsokkal kísérletezett. Ezek párhuzamba vonhatóak Darvas Árpád korabeli kollázsaival, valamint Kováts Albert tusrajzaival. Ernyei egy egészen gépi, mechanikus környezetben ábrázolja Newton ismert példáját a gravitációról. A mesterségesen kialakított szerkezet "lombkoronája" fogaskerekekből áll, s csupán egy levél negatív formája utal az eredeti fára. A fekete alma pedig talán nem is leesik, hanem továbbgurul az op-art-os mintázatú elterelő úton. Ernyei ironikusan arra utal, hogy az ember azt hiszi, hogy büntetlenül beleavatkozhat a természet rendjébe.