Önarckép (around 1916)

Szigethy István legjobb barátja volt Bohacsek Edének, akinek korai halála után, 1917-ben Kassák Lajos rendezett kiállítást az emlékére, ahol főleg rajzait és olajképeit mutatták be.

Szigethy István elsősorban grafikusként lett ismert, majd a húszas évektől állította ki a kubizmus és az expresszionizmus formajegyeit ötvöző olajképeit is. A Belvedere-ben rendezett gyűjteményes kiállításával kapcsolatban írja a Magyarság 1923-ban: "egyéniség, mely meg tudta őrizni látásának tisztaságát a legújabb irányoknak úgy német, mint francia formáitól. A karrikatúrából indult ki Szigethy művészi fejlődése és a groteszk iránti hajlam ma is átszövi minden alkotását és témáinak rendkívül karakterisztikus felfogásában jut legtisztábban kifejezésre. Valami Brueghelre emlékeztető van emberlátásában, de a nagy németalföldinél Szigethy sokkal mélyebb analitikusa problémáinak. A tiszta festőiség állandó szemmeltartásával markolja mindig valami rendkívüli egységbe legegyszerűbb kétémáit is, mindig tud valami újat felfedezni bennük és letisztult, monumentális formanyelven adja elő őket".