Hentesbolt (1935 körül)

Lóránt Erzsébet 1916 és 1924 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Glatz Oszkár és Csók István voltak. 1925-ben a Szinyei Merse Pál Társaság díjazottjainak kiállításán szerepelt. Rendszeresen, 1933-ban, 1934-ben és 1936-ban is kiállított a Magyar Képzőművésznők Egyesületének a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatain. 1939- ben egy festményét beválogatták a New York-i Riverside Museum kiállítására.

A legnagyobb sikereit a harmincas években aratta. Genthon István "virtuóz festő"-nek tartotta. Festményeinek címei alapján művei két nagyobb csoportba sorolhatóak. Az egyik a modern nagyváros és a városlakók új szórakozási lehetőségeit bemutató alkotások (Kártyajáték, Jazz, Habitué a lokálban, Zongorakoncert), míg a másik csoportba a külvárosok lakói és a metropoliszok szociális problémáit reprezentáló festmények sorolhatóak (Akt tükörrel, Küzdelem, Tyúk, Öldöklés, Zsákhordók, Utcai élet). Tudatosan eltávolodik a sztereotip módon felfogott „nőies" festészettől. Képeire jellemzőek az átlós komponálás, a merész képkivágások és torzítások, a belső feszültségből eredő örvénylés, a kavargó vonalak, a festésmód nyersessége, amelyek a Nyolcakkal, de még inkább Galimberti Sándor és Dénes Valéria fauves és expresszionista alkotásaival mutatnak rokonságot. A női Nyolcak és nőművészet újrafelfedezése során az évezredfordulókor, Lórántot és Futásfalvi Márton Piroskát a "Női Vadak" kifejezést használták a kritikusok.

A Hentesbolt (1935 körül) című festmény Lóránt nagyvárosi modern témákat feldolgozó műveihez tartozik. A képen látható három nő eltérő pozíciókban és elérő színekkel (piros, kék, zöld) vannak kiemelve. Alakjuk elnagyolt, de a kor modern, elegáns nő típusait testesítik meg (a háziasszonyt és a bolti eladót). A kép bal alsó sarkában egy fehér kutya kapaszkodik a hentespultra, kiszagolva a finom falatokat. Körülöttük a színezés, a vörösek, narancsok, rózsaszínek és lilák mind a nyers hús képzetét keltik, amely a kompozíció mozgalmasságával (nincs egyetlen, a képsíkra merőleges vagy vízszintes vonal) és a festésmód nyersességével Lóránt képét az expresszionizmushoz kötik.