Párizsi utca (1912)

Erdei Viktor (1879 - 1945)

Információk

Méret

35 x 23 cm

Technika

Olaj, karton.

Ár

2,660,000 HUF

Aláírás

Jelezve hátoldalon: Victor Erdei, Paris 1912

Kiállítva

Erdei Viktor gyűjteményes kiállítása

1926. április

Nemzeti Szalon

Budapest

Leírás

Erdei Viktor 1899 nyarán Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta Nagybányán, és még ugyanebben az évben jelentkezett a Nemzeti Szalon kiállításán szénrajzaival. A Mintarajztanodában Székely Bertalan tanítványa volt. 1903-ban ment ismét vissza Nagybányára, ekkor Ferenczy Károly mellett dolgozott. Első gyűjteményes kiállítását 1907-ben rendezte, ahol bemutatta olajfestményeit, grafikáit, rézkarcait, valamint fejszobrait is. Az ekkoriban alakult KÉVE művészcsoport alapítója. 1908-ban házasságot kötött Karinthy Adél Jusztinával, Karinthy Frigyes testvérével. 1908–1909-ben tanulmányutat tett Münchenben, 1912-ben Párizsban. 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben Szegeden mutatta be munkáit Gulácsy Lajossal. Litográfiákat készített Révész Béla BeethovenMiniature című köteteihez A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Bécsből 1924-ben tért haza és Nagyszőlősön telepedett le.1926-ban tartotta meg második gyűjteményes kiállítását a Nemzeti Szalonban. Erdei Viktor „nem egy művész, hanem kettő. Az egyiket festményei képviselik, arcképei, tájai, kisebb kompozíciói, a másikat rajzai. Az első az a finom tónusfestő, akivé Nagybányán nevelődött. Amellett azonban lélekkereső is, aki az árnyékból gyöngéd érzéssel idézi a szemérmes lélek tükörvillanásait. Egész munkásságában ezek az arcképei a legkészebb alkotások, mert bennük az akarat, a szándék, az ösztönösség a legteljesebb harmóniában egyesült valósággá” - írta róla Elek Artúr a Nyugatban.

 

A Nagyszőlősön töltött évtized idején Erdei tanulmányozta a kárpátaljai zsidóság életét, rajzolta és festette ősi hagyományait, jellegzetes típusait. Ennek a korszakának termését harmadik, 1934. évi gyűjteményes kiállításán mutatta be az Ernst Múzeumban. Ezt követően ismét Budapesten élt. 1939-től az OMIKE képzőművészeti csoportjának kiállításain tűntek fel rajzai, utoljára 1944 márciusában. A főváros ostromát a budapesti gettóban élte át, ott is halt meg, kevéssel annak felszabadítása után. 

 

Felvinczi Takács Zoltán írta Erdeiről, hogy szüntelen belső tűz emésztette, és a nagybányai művészet széthullása idején benne is feltámadt az „ösztönember". Elek Artúr szerint két művész lakik benne, egy finom tónusfestő és egy lélekkereső. Erdei 1912-ben Párizsban járt, a fenti, ikonméretű olajképe is akkor és ott készült. Abban és az előző évben Gulácsy Lajossal és feleségével, Karinthy Adával rendeztek közös kiállítás, előbb Nagyváradon, majd Szegeden. Gulácsyhoz hasonlóan és kortársaiktól eltérően, Erdei sem feltétlen revelációként élte át a modern művészet mekkájában lévő létet. Noha rá jobban hatottak az éppen aktuális irányzatok. "Nem kereső, hanem csak nyitott .szemekkel jár közöttünk, fölveszi, ami természetesen kínálkozik neki" - írta róla Fülep Lajos. A Párizsi utca (1912) házai misztikusan merednek az ég felé, szorongós vagy melankolikus érzetet közvetítve. A város alszik, eredetileg ezt a címet is adta Erdei neki. Valószínűleg hajnalodhat, erre utal a jobb oldali első épület tűzfalán irizáló fényeiből. Van valami erotikus is, ahogy a házak hajladoznak vagy a színek egymásrahatásának. A festmény ki volt állítva Erdei 1926-os retrospektív kiállításán.

 

 

Kapcsolódó Témák

Avantgárd

(1905 - 1926)

Háború előtti figurális művészet

(1922 - 1950)

Hasonló művészek

Pór Bertalan

(1880 - 1964)

Schadl János

(1892 - 1944)

Gyenes Gitta

(1880 - 1960)

Gábor Jenő

(1893 - 1968)

Lehel Mária

(1889 - 1973)

Szigethy István

(1891 - 1966)

Ladányi Imre

(1902 - 1986)

Krón Jenő

(1882 - 1974)

Stefan Henrik

(1896 - 1971)

Molnár Farkas

(1897 - 1945)